Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Horváth Győző: A gyöngybagoly (Tyto alba) köpeteiből kimutatott kisemlős-összetétel tájökológiai szempontú értékelése a Villányi-hegység mentén. - Landscape ecological assessment of the small mammal fauna of the Villány Hills, South Hungary, as inferred from barn owl (Tyto alba) pellets
HORVÁTH GY.: A KISEMLŐS-ÖSSZETÉTEL TÁJÖKOLÓGIAI SZEMPONTÚ ÉRTÉKELÉSE (TÓTHMÉRÉSZ 1996). A foltmintázat és az indirekt módon kimutatott kisemlősösszetétel feltételezett összefüggését először a két dendrogram összevetése alapján vizsgáltuk meg. Regresszióanalízissel vizsgáltuk meg a foltátfedés és a niche-átfedés feltételezett összefüggést. A táj indexek közül kettőt vettünk figyelembe, a foltdiverzitást (patch diversity) és az 1 ha-ra eső relatív foltgazdagságot (patch richness density), amelyek függvényében elemeztük a kapott niche-szélesség értékeket. Eredmények A tájökológiai elemzéshez kiválasztott 5 Villányi-hegység menti településről az 1985-1999es időszakban 56 mintát gyűjtöttünk, amiből 1722 db köpetet, valamint köpettörmeléket dolgoztunk fel és összesen 4271 kisemlősegyedet határoztunk meg. A rovarevők {Insectivore?) rendjéből 787 példány került elő és 3484 példány a rágcsálók (Rodentia) rendjéből. Minden számításnál a kimutatott 23 zsákmánytaxont vettük figyelembe. Az 5 mintahely meghatározott példányszámait és a standardizált egyedszám értékeket az 1. táblázat tartalmazza. A standardizált értékek alapján számított Soricidae arány Kistótfalu és Nagytótfalu esetén a legnagyobb (1. ábra). A Murinae csoport Csarnótán került elő a legnagyobb arányban és az Arvicolinae viszont hasonló arányban fordult elő az 5 mintahely tekintetében (1. ábra). A pocokfélék legjelentősebb faja a M. arvalis, amely faj az egész táplálékfogyasztás domináns zsákmánya is lehet, mint pl. Kistótfalu, Nagy tótfalu és Palkonya esetében, ahol kb. 50%-os dominanciával jelent meg. Csarnóta és Túrony zsákmánylistájában azonban kb. 30%-os az arány, tehát a M. arvalis-on kívül más fajokat is nagyobb arányban vadászott a bagoly. Ezek közül az egyik legjelentősebb faj a Murinae csoportot nagy arányban képviselő A. agrárius. A standardizált adatokból kiszámított niche-szélesség értékeket a minta taxonszámával együtt ábrázoltuk (2. ábra). Csarnóta és Túrony esetében kaptuk a legnagyobb nicheszélesség értékeket, amiben nagy szerepet játszik az a tény, hogy e két tápláléklista alapján a gyöngybagoly lényegesen kevesebb M. arvalis-t fogyasztott, mint a többi mintahelyen. A M. arvalis 50 %-nál kisebb dominanciája miatt a gyöngybagoly szélesebb táplálékspektrumból biztosította táplálék, illetve energia igényét. Az 5 település légifotó elemzése alapján összesen 11 folttípust különítettünk el. A HAMS megadta az egyes foltok %-os arányát, amely alapján a foltok területét is kiszámítottuk (2. táblázat). Látható, hogy a települések környékén a művelt területek aránya a legmagasabb. A területeket élőhelyek tekintetében leginkább különböző gyepes és erdőfoltok gazdagítják. A mintahelyeket a foltok arányait felhasználva a %-os foltátfedéssel hasonlítottuk össze (3. ábra). Túrony foltmintázata Palkonyához és Csarnótához hasonlít a legjobban, e két esetben kaptuk a legnagyobb foltátfedés értéket. Az eredmény több párosításnál 60-70% közötti, míg Nagytótfalu és Palkonya között legkisebb a hasonlóság. Az 5 mintahely klasszifikációja mind a 23 zsákmánytaxon egyedszám indexei, mind a foltösszetétel alapján egy kettes és egy hármas clusterre osztható dendrogramot adott (4. ábra). Az 5 településből azonban csak kettő került mindkét esetben ugyanabba a clusterbe, Palkonya és Túrony, amelyek között a legnagyobb foltátfedés értéket kaptuk. A foltok alapján készült dendrogramban az előbbi két településhez Csarnóta kapcsolódik, amit a közöttük kapott nagyobb foltátfedés értékek is igazoltak. A kisemlősök aránya alapján azonban Túrony és Palkonya kivételével a többi település más helyet foglal el a két elkülönített clusterben.
