Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Majer József: Adatok a Szársomlyó (Villányi-hegység) hüllőfaunájához (Reptilia) - Data to the reptilian fauna (Reptilia) of the Szársomlyó Hill, Villány Hills, South Hungary.
MAJER J.: ADATOK A SZÁRSOMLYÓ HÜLLŐFAUNÁJÁHOZ (REPTILIA) 373 2. Ragadozás (predáció). A terület kevéssé takart, a környéket 1988-ban és 1989-ben július közepéig 4 kígyászölyv rendszeresen látogatta, bár konkrét zsákmány ej test nem észleltünk. 3. Aestiválás. A haragos sikló esetében - és más siklónál is - vita tárgyát képezi a nyári nyugalmi periódus léte. Kutatásokat e kérdésben való állásfoglaláshoz nem állt módunkban végezni, bár a 3-as gyűjtési hely adatai szerint a Szársomlyón levő haragos siklók, a cserjékkel legalább részben takart helyeken az extra száraz és meleg nyári hónapokban is aktívak voltak. 4. Elhullás, valamint emberi hatásra bekövetkezett veszteségek. Két elpusztított tetemen kívül csak a 3-as vizsgálati helyen találtunk egy összeszáradt fiatal példányt, továbbá a várfal maradványon belül 1988-ban egy kettévágott állatot (a sárkányrepülök kitelepülésekor). Felméréseink során egy fiatal és egy kifejlett sikló példányt találtunk agyonverve. Értesüléseink vannak arról is, hogy több példányt pusztítottak el a hegy lábánál dolgozó szőlőmunkások is. A hegy e fokozottan védett területeit minden évben (beleértve 2000-et is) látogatták külföldi, elsősorban német és holland turisták. 1998-ban és 1989-ben többször láttunk gyíkfogó hurokkal a felszerelt külföldieket. Az l-es felmérési sávban a 3 egymást követő évben, a begyűjtött 41 siklóból 10 jelölt egyedet sikerült visszafogni. A terület haragos sikló népessége alakulását a nyár közepéig (augusztus elejéig) meglehetősen kiegyenlítettnek tekinthetjük, kivéve a nyár elejét, amikor kevesebb számú felmérést végeztünk. Az egyedek fidelitása is meglehetősen nagy volt, mivel a megjelölt példányból 8-at észleltünk úgy, hogy azonos vizsgálati napon való ismételten látott egyedeket nem vettük figyelembe (igaz, erre csak egyszer volt példa). Azokban a dekádokban, amelyekben nem volt jelölt példány észlelése vagy visszafogás (pl. augusztus 3. dekádja), többnyire az időjárás változott meg, vagy nem állt módunkban elegendő felmérést végezni. A II. transzektben 1988-ban mindössze 10, 1989-ban pedig 4 haragos siklót fogtunk, jóllehet ez volt az általunk leghosszabban bejárt rész. 1990-ben pedig 11 egyed került kézre (ráadásul ekkor igen sikeres volt a visszafogás is), 2000-ben pedig itt csak egy példányt láttunk. Ennek az is oka, hogy 2000-ben mindössze 6 alkalommal voltunk a területen. Igaz, a kirándulók által is ez a legzavartabb terület, mivel itt vezet a csúcsra vivő ösvény. 1988/89-ben (a sárkányrepülők kitelepülését kivéve), amikor az út melletti kvadrátban az imádkozó sáskákat, illetve a gyíkokat mértük fel, reggel 7-től du. 4-5 óráig, a területen naponta legalább 1-2 személy haladt át, bár volt olyan 5 napos periódus is, amikor senkit sem láttunk. Ezen a felmérési részen volt legnehezebb a siklókat megfogni, mivel az állatok pillanatok alatt eltűntek a lyukakban vagy a repedésekben. A III. vizsgálati sávban megfogott siklóból 3 jelölt egyedet sikerült visszafogni, ebből egy a Il-es sávból származott. A terület haragos sikló népessége alakulását a nyár folyamán itt is meglehetősen kiegyenlítettnek tekinthetjük. A siklók zömét a sáv alsó harmadában fogtuk. A 2000-ben végzett észlelések alacsony számának feltételezett okai: 1. Kevés számú megfigyelésre volt lehetőség (mindössze 6 nap), azt is 1 személy végezte gyakorlott segítség hiányában. 2. Lényeges élőhely változások. A Il-es transzekt helye változott a legkevésbé. Az Ies mintavételi hely erőteljesen becserjésedett, a III-on pedig a főleg molyhos tölgyekből és virágos kőrisből álló fa és cserje állomány szinte az átjárhatatlanságig záródott.
