Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Ábrahám Levente és Uherkovich Ákos: A nagylepke (Lepidoptera) fauna kutatásának eddigi eredményei a Villányi-hegységben. - Updated results of studies ont he butterflies and larger moths (Lepidoptera) of the Villány Hills, South Hungary.
310 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10 (2000) vegetáció - mint sok más tájon, itt is - átalakult, elpusztult az emberi tevékenység következtében. A déli lejtők egykori nagy kiterjedésű Festucetum sulcatae brometosum erecti és a Cotino-Quercetum mozaikkomplexének nagy részét ma már szőlők foglalták el. A Szársomlyón jellemző endemikus gyeptársulás alakult ki: Sedo (sopianae)Festucetum dalmaticae hungaricum (SIMON, 1964, BORHIDI, DÉNES 1997), és ugyanonnét később leírják a Chrysopogono—Festucetum dalmaticae sziklagyep-társulást (BORHIDI, DÉNES 1997). Legújabban pedig az Inulo spiraeifoliae-Brometum pannonici társulás itteni jelenlétét sikerült igazolni (DÉNES 1998). A déli oldalon sokhelyütt lej tő sztyepp rétek tenyésznek (DÉNES 1997). A hegység déli oldalán és gerincén a mecsekihez hasonló karakterű karsztbokorerdők találhatók (DÉNES 1995), míg az északi oldalon eredetileg tenyésző Querco-Carpinetum tilietosum argenteae csak kisebb részben maradt fenn, helyükre akácosokat, itt-ott erdeifenyveseket telepítettek. A kevésbé meredek északi oldalakon Quercetum petraeae-cerris társulás is előfordul. A hegységet északról határoló patakvölgyekben itt-ott még égerligetek (AegopodioAlnetum glutinosae) maradtak fenn, például Szava körül, a Hegyadó-patak mentén. A hegység eredeti növényzete sokhelyütt teljesen eltűnt vagy csak apróbb foltokban maradt fenn. A déli oldalakon a szőlők helyenként a hegygerincig nyomulnak fel. A hegység alacsony, nyugati szárnyán a déli oldalt és a tetőket teljes egészében szőlők borítják. Az északi lejtők különböző típusú tölgyesei és szurdokerdői közül több fennmaradt, de ezek is inkább a hegység Túronytól keletre eső részén. A nyugati szárnyon nagyobb kiterjedésű tölgyest csak Diósviszló határában, Babarcszőlőstől délkeletre, délre találunk. A bükk itt-ott előfordul elegyfaként, a Szársomlyón vagy a Tenkes északi lejtőjén nagyobb állományban. Néhány felhagyott legelő újra erdősül. A lepkészeti kutatások története A Villányi-hegység, ez a kis kiterjedésű szigethegység néhány évtizeddel ezelőtt még alig volt ismert a kutatók számára. A Mecsek hegységből már az elmúlt évszázadból is voltak ismereteink, ahogy arról BALOGH (1958-59) beszámolt. Ezzel szemben a közelében fekvő Villányi-hegységet ennek a századnak a hatvanas éveiig alig kutatták, amint azt az akkoriban megjelent összefoglaló munkák (KOVÁCS 1953, 1956) vagy egyes rövidebb közlemények (GOZMÁNY 1968) is mutatják. A szerzők egyike (Uherkovich Á.) 1966 óta több-kevesebb rendszerességgel járt a területen és ott sok alkalommal gyűjtött, elsősorban Máriagyűd, Siklós és Nagyharsány térségében. Eredményeiről - a következő fejezetben részletezve - több kisebb-nagyobb cikk, híradás formájában számolt be. A kutatások intenzitása a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek végéig alacsony volt, bár ez idő alatt - egy endemikus bagolylepketaxon leírását követően (RONKAY, UHERKOVICH 1983) - számos gyűjtő kereste fel a hegységet e ritkaság megszerzése érdekében. E gyűjtésekről keveset tudunk, mivel tudomásunk szerint több külföldi (elsősorban német) amatőr is gyűjtött itt, s az általuk gyűjtött anyag nem vagy csak nehezen hozzáférhető. A hazai amatőr és hivatásos kutatók közül többek között Ronkay László, Szabóky Csaba, Varga Zoltán járt itt, főleg az őszi időszakban, s fő céljuk többek között a fent említett taxon példányainak begyűjtése volt, természetesen emellett a hegység (közelebbről a Szársomlyó) egyéb érdekes vagy ritkának mondható fajai is felkeltették érdeklődésüket. Szabóky emellett a hegységben gyűjtött molylepkéket („Microlepidoptera") is feldolgozta és a jelen kötetben adja közre eredményeit (SZABÓKY 2000). Az előbb idézett cikk óta eltelt 17
