Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Szabóky Csaba: A Villányi-hegység molylepkéi (Microlepidoptera) - Microlepdoptera species in Villány Hills, South Hungary

SZABÓKY CS.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG MOLYLEPKÉI (MICROLEPIDOPTERA) 305 A Stenolechiodes pseudogemmellus fajt öt éve írták le tudományra újként. Magyarország számos hegyvidékéről előkerült. Valószínűleg a nagyon korai áprilisi repülési ideje gátolja elterjedésének ismeretét. Tápnövénye a tölgyfélék. Közép- és dél-európai faj, Kisázsiában is megtalálták (ELSNER et al. 1999). Uherkovich Ákos Bissen gyűjtötte, 1999. IV. 27-29. között. Az Őrség területéről került elő először a Mompha subbistrigella (SZABÓKY 1997). A Villányi-hegységben Nógrádi Sára és Uherkovich Ákos gyűjtötte Bissen 2000. V. 18-án, ezután előkerült a Szársomlyóról 2000. VIII. 21-én. A faunafüzet szerint (GOZMÁNY 1965) repülési ideje augusztus-szeptember. Lehetséges, hogy a májusi példány áttelelt. Tápnövénye irodalmi adatok szerint az erdei füzike (Epilobium montanum). Faunára újként előkerült a Phalonidia gilvicomana (SZABÓKY 1996), bükkösök, nyirkos patakvölgyek jellemző, de ritka faja. Eddig a Zempléni-hegységből, a Bükkhegységből, a Mátra-hegységből, a Bakony-hegységből, az Őrségből, a Zalai-dombságról és a Mecsek-hegység több pontjáról került elő. Nógrádi Sára és Uherkovich Ákos 2000. V. 18-án gyűjtötte Bissen. Az Epinotia huebneriana (=ustulana) Gemenc környékéről került elő faunára újként (SZABÓKY 1981). 1999. VII. 11-én Nógrádi Sára és Uherkovich Ákos gyűjtötte Vokányban. Tápnövényei a Rubus-félék. A mára már hírhedtté vált vadgesztenye-molyról (Cameraria ohridella) először hat éve szereztünk tudomást (SZABÓKY 1994). A háromnemzedékes aknázómoly elárasztotta az egész országot. Jelenleg Nagyharsányban észlelték kis mértékű kártételét. A Phyllonorycter robiniella akácaknázó moly hazai jelenlétéről először három éve kaptunk hírt (SZABÓKY, CSÓKA 1997). Az eltelt néhány év - különösen az utóbbi év aszályossága kedvezett a tömegszaprodásának. Mára már a Dél-Dunántúl számos helyén 100%-os a kártétele. A Szársomlyón lévő akácokon közepes a fertőzése. A sziklagyepek peremvidékein található hóbogyókon él a ritka Eucosmomorpha albersana: Szársomlyó 1989. VII. 28.; Vokány 1999. V. 8. A Szársomlyó déli oldalában gyakori az ezerjófü (Dyctamnus albus). Az ország más vidékétől eltérően itt még ősszel is találni virágzó példányaiból. 1994. X. 23-án egy virággal teli növényen összeszőtt leveleket fedeztem fel. A levelek között hernyók lapultak, melyek nemsokára bebábozódtak és XII. 18-án Agonopterix furvella-k keltek ki belőlük. A laposmoly második nemzedékére ez a bizonyíték. Az első nemzedék május végén repül. Az peremizsek (Inula) virágfészkében szívogató Apodia bifractella -k fényre nem repülnek. Balatonvilágoson, Budapesten és a Bakony-hegységben gyűjtötték (GOZMÁNY 1965). A zsákhordó molyok közül a Praesolenobia clathrella imágóját nem sikerült begyűjteni, csak a zsákját. A Budai-hegyvidékről, és a Vértes-hegységből ismert faj a Szársomlyón ritka. Zuzmókkal táplálkozik. Az ugyancsak zsákhordó Acentra subvestalis a kora tavaszi időszakban a sötétedést közvetlen követő időszakban repül fényre. A Szársomlyón meglehetősen gyakori, de kis egyedszámban fordul elő. Korábban csak a Budai-hegységből és a Gödöllői-dombságról került elő. Tápnövénye ismeretlen. A Montescardia tessulatella Budapestről és Jósvafőről jelzett. Hegyvidéki fajként ismert lepke, hernyója taplókban és korhadó fákban él. Nagytótfalun való előfordulása különös és valószínűleg hegyvidéki voltát (GOZMÁNY 1963) át kell értelmezni.