Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Nógrádi, Sára: Caddisflies (Trichoptera) from the Villány Hills, South Hungary Collection in an area without water courses. - Tegzesek (Trichoptera) a Villányi-hegységből. Gyűjtések egy vízfolyások nélküi területen.
S. NÓGRÁDI: CADDISFLIES (TRICHOPTERA) FROM THE VILLANY HILLS, S. HUNGARY Tegzesek (Trichoptera) a Villányi-hegységből. Gyűjtések egy vízfolyások nélküli területen. NÓGRÁDI Sára Az elmúlt, mintegy huszonöt során arra törekedtem, hogy nemcsak a tegzesek feji ődési helyének közelében, hanem az attól távolabbi biotópokból származó anyagokat is feldolgozzam. Az így összegyűlt adatok sok segítséget adhatnak annak magyarázatára, hogy az egyes fajok mozgékonysága - amely aktív vagy passzív helyváltoztatást jelenthet - mekkora, s ezátal az újabb, vagy esetleg a korábbi, de valami ok miatt időlegesen alkalmatlanná vált élőhelyeket benépesíthessék. A Villányi-hegység területén vízfolyások nincsenek, csak határán vannak kisebb erek, patakok, halastavak; s mintegy 10-12 km távolságra a Dráva. Éppen ezért a hegység területén eredetileg nem is szándékoztam vizsgálni az el őforduló tegzeseket, bár korábbi, hasonló élőhelyeken szerzett tapasztalataim (pl. Mecsek déli, vízfolyásoktól mentes lejtői, Bükk fennsík, az Alföld szárazabb területei) azt mutatták, hogy egy ilyen helyen is viszonylag sok faj kerülhet elő rendszeres gyűjtéssel. Uherkovich Ákos és Ábrahám Levente éjjeli nagylepkegyűjtései alatt tegzeseket is gyűjtött, számos esetben magam is csatlakoztam ezekhez a gyüjtőutakhoz. E gyűjtések eredménye gyanánt a hegység területén 23 pontról (1-2. ábra, 1. táblázat) összesen 50 faj került elő (3042 példány), beleszámítva a korábbi szórványos adatokat is (2. táblázat). Ezek az adatok faunisztikai és állatföldrajzi szempontból általában nem bírnak különösebb jelentőséggel, azonban újabb adatokat szerzünk ezáltal a tegzesek aktív és passzív helyváltoztató képességéről. A fogott példányok egy része nyári diapauzára készülődve jutott el a hegység vízfolyásoktól távolabbi területeire (Limnephilidae, Phryganeidae), míg mások kedvez ő időjárási helyzetben, elsősorban a szél általi passzív sodortatással kerültek ide (elsősorban Leptoceridae, Hydroptilidae). A vizektől nagyobb - legalább 1-2 kilométeres - távolságra 2381 példányt fogtunk, ezeken a helyeken is 45 faj repült fényre (3. táblázat). A hegységet határoló kisebb vizek tegzesfaunája viszonylag szegényes, mivel ezek a vizek mérsékelten vagy erősebben szennyezettek, egy részük a csapadékszegény időszakban kiszárad. Meglepetésünkre azonban egy kifejezetten ritka fajt, az Adicella syriaca Ulmer-t is megfogtuk itt, amelyet újabban a Dráva mentén néhány ponton, néhány példányban gyűjtöttünk. E faj esetében is valószínű, hogy a körülmények kedvező hatására igen gyenge populációi megerősödtek, kiterjedtek, és éppen ezért számára a 2000. év különösen kedvezőnek bizonyult. Ezeket az eredményeket egy hasonló, vízhez távol fekv ő gyűjtőhely, a Mecsek déli lejtőjén végzett rendszeres gyűjtések eredményeivel hasonlítom össze (vö. 3. táblázat). Author's address: Dr. Sára NÓGRÁDI H-7601Pécs,P. O. Box 347 Natural History Department Janus Pannonius Museum
