Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Víg Károly: A Villányi-hegység levélbogár faunája (Coleptera, Chrysomelidae sensu lato) - Leaf beetle fauna (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato) of the Villány Hills, (South Hungary)

240 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) erdőszegélyein, erdei tisztásain gyakori. Tápnövényei különféle galagonya fajok (Crataegus spp.). Galeruca interrupta circumdata Duftschmidt, 1825 — Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányhegy, 1954. VI. 21., KZ-SzV (MTM). — Ez a jellegzetes alfaj Dél-Európától Közép-Európán át KözépÁzsiáig honos. Hazánkban a dombvidék pusztafüves lejtőin nem ritka. Galeruca melanocephala (Ponza, 1805) — Nagyharsány: Szársomlyó D., 1998. IX. 10., DGyHS-SJ. — Közép- és Dél-Európában, a volt Szovjetunió európai területeinek déli részén és Nyugat-Szibériában honos. Hazánkban a síkság és a dombvidék elterjedt faja, amely Rumex- és Polygonum-fajokról gyűjthető. Galeruca pomonae (Scopoli, 1763) — Villányihgs., Harsányi-h. D., 1975. X. 29., HS. — Holarktikus elterjedésü faj, amely Magyarországon szélesen elterjedt és közönséges. Galeruca tanaceti (Linnaeus, 1758) — Villányihgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV (MTM); Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányhegy, 1954. VI. 23., KZ-SzV [2] (MTM); Villányi-hgs., Tenkes É., 1980. VII. 10.; Vókány: Gombás-hegy, 1998. V. 21., DGy-HS-SJ; 1998. VI. 3., HS-SJ. — Szinte az egész holarktikus tájban megtalálható faj, amely Magyarországon szinte mindenütt közönséges. Phyllobrotica adusta (Creutzer, 1799) — Bisse (bükkös), 2000. V. 30., HS-SJ [2]; Villányi-hgs., Fekete-hegy, 1954. VI. 22., KZ-SzV [2] (MTM). — Tipikus pontusi faj, amely Ukrajnától a Kárpátmedencén át a Bécsi-medencéig terjedt el, azonban a Balkán-félszigeten is előfordul. Hazánkban száraz hegy- és domboldalakon, erdőszegély-társulásokban elterjedt és gyakori. Luperus rugifrons Weise, 1886 — Harkányfürdő, 1928. V., SV (MTM). — A faj, amelyet a Keleti- és a Déli-Kárpátokból ismerjük, hazánkban is előfordul, de igen ritka. A fent említett példányon kívül a Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest) gyűjteményében található még egy példány a Mecsekből (Pécs: Misina, 1953. V. 26., leg: KASZAB Z.). Luperus xanthopoda (Schrank, 1781) — Harkányfúrdő, 1928. V., SV [21] (MTM); Nagyharsány: Szársomlyó D., 1998. V. 6., DGy-HS-SJ [3]; 2000. V. 23., HS-SJ. — Dél-Európától KözépEurópán át Közép-Ázsiáig fordul elő. Magyarországon nagyon elterjedt és elsősorban az alacsonyabb hegyvidékek lombos erdeiben közönséges. Alticinae Phyllotreta astrachanica Lopatin, 1977 — Villányi-hgs., Fekete-h., 1979. XI. 3., HS; Villányihgs., Tenkes D., 1991. III. 19., (aro), HS; Villányihgs., Tenkes É., 1980. VI. 12., HS [2]. — A fajt alig két évtizede különítették el a Ph. diademata (Foudras) fajtól. A két faj külső alaktani bélyegek alapján nem választható szét, a határozás egyedüli alapja az ivarszervek kitinizált részeinek vizsgálata. A teljes Kárpát-medencei Ph. diademata (Foudras) anyag revíziója szükséges a faj elterjedtségének megállapításához, azonban már az eddigi adatokból is úgy tűnik, hogy hazánkban elterjedése széles. Phyllotreta atra (Fabricius, 1775) — Villányihgs., Fekete-h... 1979. XI. 3., HS; 1991. III. 19., (aro), HS; Villányi-hgs., Harsányi-h. D. (karsztbokorerdő), 1990.

1. 9„ (ro), HS-SJ-SzM [3]; 1989.

1. 21., (aro), HS-SJ; Villányi-hgs., Tenkes D., 1991. III. 19., (aro), HS [2]; Villányi-hgs., Tenkes É., 1979. IX. 13., HS [2]; 1979. IX. 28., HS [2]. — Előfordul egész Európában, keleten Közép-Ázsiáig. Magyarországon szélesen elterjedt, gyakran okoz károkat a termesztett keresztesvirágú kultúrákban. Phyllotreta cruciferae (Goeze, 1777) — Bisse (füzes), 1999. XI. 4., (ro), HS; Villányi-hgs., Feketéll., 1991. III. 19., (aro), HS; Villányi-hgs., Tenkes D., 1979. IX. 28., HS; 1980. V. 14.; 1991. III. 19., (aro), HS [5]; Villányi-hgs., Tenkes É., 1979. IX. 13., HS; 1980. VI. 12., HS [3]. — A Skandináv-félsziget kivételével egész Európában előfordul. Magyarországon olykor kártevőként lép fel. Phyllotreta diademata (Foudras, 1860) — Villányi-hgs., Fekete-h., 1978. IV. 14., (ro), HS-SJ; Villányi-hgs., Harsányi-h. D. (karsztbokorerdö), 1990. I. 9., HS-SJ [2]; Villányi-hgs., Harsányi-h. É., 1978. II. 28., (aro), HS; Villányi-hgs., Nagyharsány: Harsányhegy, 1954. VI. 23., KZ-SzV (MTM). — Csaknem egész Európában előfordul, valamint Észak-Afrika nyugati felében, továbbá Ázsia hatalmas területein egészen a Himalájáig (Sikkim). Magyarországon elterjedt, elsősorban a síkság és az alacsonyabb dombvidék nedves rétjein gyakori. Phyllotreta nemorum (Linnaeus, 1758) — Villányi-hgs., Harsányi-h. D. (karsztbokorerdö), 1990. I. 9., HS-SJ; Villányi-hgs., Tenkes É., 1979. IX. 13., HS. — Előfordul egész Európában, a Kaukázusban, Koreában. Magyarországon szélesen elterjedt, de nem számít gyakori fajnak. Lárvái keresztesvirágú növények leveleiben aknáznak. Phyllotreta nigripes (Fabricius, 1775) — Nagyharsány: Fekete-h. D., 1998. II. 11., DGy-HS-SJ; Villányi-hgs., Fekete-h., 1979. XI. 3., HS. — Egész Európában és Észak-Afrika nyugati felében, keleten Kis-Ázsiáig és a Kaukázusig előfordul. Magyarországon elterjedt és gyakori. Phyllotreta ochripes (Curtis, 1837) — Villányihgs., Harsányi-h. É., 1977. III. 24., (ro), HS; Villányi-hgs., Tenkes D., 1979. IX. 28., HS; Villányi-hgs., Tenkes É., 1980. VI. 12. [3]; Villányihgs., Tenkes É. (tölgyes), 1979. IX. 13., HS. — Faunaterületünkön az Alföld, a hegy- és dombvidék vizenyős helyein elterjedt és gyakori. Tápnövénye a kányazsombor (Alliaria petiolata). Phyllotreta striolata (Fabricius, 1803) — Villányi-hgs., Tenkes D., 1991. III. 19., (aro), HS; Villányi-hgs., Tenkes É., 1977. II. 18., (aro), HS. — Csaknem az egész palearktikus régióban honos. Faunaterületünkön elterjedt, de nem számít gyakori fajnak.