Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)

Sár József és Horvatovich Sándor: Lemezescsápú bogarak (Coleoptera: Lamellicorina) a Villányi-hegységből. - Lamellicorina (Coleoptera) from the Villány Hills, South Hungary.

SÁR J. & HORVATOVlCH S.: A VILLÁNYI-HEGYSÉG LEMEZESCSÁPÚBOGÁR FAUNÁJA 221 Dombvidék fajai: Trichius sexualis, Oxythyrea cinctella, Oxythyreo, funesta, Melolontha melolontha, Rhirotrogus eastivus, Geotrupes vernalis, Onthophagus coenobita, Gymnopleorus geoffroyi. Hegyvidék (alacsonyabb régiók) fajai: Geotrupes stercorosus. Rétek és legelők fajai: Aphodius variáns, Pleurophorus caesus. Száraz gyepek fajai: Epicometis hirta, Pentodon idióta, Scarabaeus affinis, Lethrus apterus. Mezofú lomberdők (bükkös, szurdokerdő, gyertyános-tölgyes) fajai: Bolbelasmus unicornis, Aesalus scarabaeoides. Tölgyesek fajai: Lucanus cervus, Dorcus paralellepipedus, Trox sabulosus, Potosia cuprea. Természetvédelmi vonatkozások Az utóbbi időkben az antropogen hatások jelentősen átformálták a Villányi-hegység természeti képét. Az eredeti élőhelyek jórészt eltűntek, és ezáltal az ott található vegetáció és fauna átalakult. Az élőhelyek szűkülésével (szőlőművelés, gyepek feltörése, tarvágás, intenzív erdőgazdálkodás) néhány faj, amelyek korábban gyakoriak voltak, a területről eltűntek, vagy populációik elszigetelődtek. Ilyen a nagyfejű csajkó {Lethrus apterus), amely kötött talajon, száraz gyepeken él. Ugyanez vonatkozik az erdei, fákban fejlődő fajokra is: szarvasbogár (Lucanus cervus), pompás rózsabogár {Potosia aeruginosa). Az eredeti élőhelyek átalakítása nem kizárólagos oka egyes fajok eltűnésének, megritkulásának. Néhány faj elterjedési területének kiterjedésére befolyással vannak az éghajlati ingadozások: melegebb időszakban az elterjedés határa északra, hűvösebb periódusban délre tolódik. A Villányi-hegység esetében ennek a jelenségnek is tanúi lehetünk a Scarabaeus affinis esetében. Jelenleg a faj elterjedési területe délebbre tolódott. Az 1950-es években még megtalálható volt a területen (Szársomlyó), ma a rendszeres gyűjtések, csapdázások ellenére sem kerül elő. Összegezve: a Villányi-hegység változatos lemezescsápú faunáját a következőképpen őrizhetjük meg: az eredeti élőhelyek megőrzésével, a gyepek, legelők feltörésének megakadályozásával, az erdők tarvágásának megszüntetésével, a kidőlt öreg fák, tuskók meghagyásával javíthatunk a jelenlegi állapotokon. Ezen túl a természetvédelmi területeken kívül eső értékes élőhelyek (pl. Bisse, bükkös) valamilyen szintű védettsége lenne indokolt. Köszönetnyilvánítás Ez úton köszönjük meg Nógrádi Sára, Uherkovich Ákos, Dudás György, Szabó Márta, Ádám László szíves segítségét, akik az általuk gyűjtött Lamellicornia példányokkal hozzájárultak a fauna alaposabb megismeréséhez.