Uherkovich Ákos: A Villányi-hegység botanikai és zoológiai alapfelmérése (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10., 2000)
Horvatovich Sándor: A Villányi-hegység futóbogarai (Coleoptera: Carabidae) II. - The carabid beetles (Coleoptera: Carabidae) of the Villány Hills, South Hungary II.
184 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 10. (2000) gracilis, Calathus ambiguus, Calathus ochropterus erythroderus, Dolichus halensis, Agonum gracilipes, Amara apricaria, Amara consularis, Osimus ammophilus, Ophonus puncticollis, Ophonus nitidulus, Harpalus calceatus, Stenolophus mixtus, Acupalpus interstitialis, Acupalpus meridianus, Licinus cassideus, Chlaenius vestitus, Lebia chlorocephala, Lebia humeralis, Demetrias monostigma, Dromius notatus, Cymindis lineata. A most felsoroltakból a következők számítanak országos ritkaságnak: Trechus obtusus, Ophonus nitidulus, Osimus ammophilus, Acupalpus interstitialis, Licinus cassideus, Cymindis lineata. Ez utóbbinak - amely mediterrán elterjedésű faj - ez az egyetlen hazai lelőhelye. A 32-ből a többi faj a megfelelő élőhelyeken országszerte többékevésbé gyakorinak mondható. A 67 közös - azaz mindkét kutatási periódus alkalmával megtalált - faj közül országos elterjedésüket tekintve a következőket tartom említésre érdemesnek: Carabus scabriusculus, Harpalus honestus, Harpalus smaragdinus, Harpalus flavicornis. A többi közös faj országszerte elterjedtnek mondható. A csak a jelenlegi gyűjtési időszak alkalmával előkerült fajok közül a következő 2l-re szeretném felhívni a figyelmet: Amblystomus niger, Agonum angustatum, Amara sollicita, Badister sodalis, Bembidion fumigatum, Brachinus psophia, Carabus clathratus, Carabus scheidleri, Cicindela silvicola, Dicheirotrichus rufithorax, Harpalus roubali, Haraplus signaticornis, Lebia scapularis, Microlestes fissuralis, Microlestes schroederi, Oedocantha melanura, Oodes gracilis, Ophonus cribricollis, Ophonus schaubergerianus, Ophonus subquadratus, Perileptus areolatus, Tachyophonus mendax. A korábbi dolgozathoz képest több, mint 80%-kal megnőtt fajszám nemcsak az alaposabb kutatások következménye, hanem annak is, hogy a Villányi-hegység északi lábánál lévő, halastavakat és patakokat is magában foglaló, korábban egyáltalán nem vizsgált nedves és vizes élőhelyeken is az utóbbi néhány évben rendszeresen gyűjtöttünk. Az előkerült fajok ökológiai igényeit tekintve a következő csoportokat állitottam fel: 1. A Villány-hegység déli lejtőin élő szárazságtűrő és melegkedvelő fajok, melyek közül sok Magyarországon és Közép-Európában ritka, fő elterjedési területük hazánktól délre esik, nálunk szinte kizárólag csak meleg déli hegylejtőkön, illetve alföldjeink száraz, meleg területein fordulnak elő. Ebbe a csoportba a következő 33 fajt soroltam: Amara sollicita, Brachinus psophia, Carabus scabriusculus, Cymindis lineata, Diachromus germanus, Harpalus calceatus, Harpalus dimidiatus, Harapalus flavicornis, Harpalus honestus, Harpalus picipennis, Harpalus pumilus, Harpalus roubali, Harpalus rubripes, Harpalus serrípes, Harpalus subcylindricus, Lebia scapularis, Lebia humeralis, Licinus cassideus, Microlestes fissuralis, Microlestes schroederi, Ophonus azureus, Ophonus cribricollis, Ophonus nitidulus, Ophonus puncticeps, Ophonus puncticollis, Ophonus rupicola, Ophonus subquadratus, Osimus ammophilus, Panagaeus bipustulatus, Parophonus dejeani, Parophonus maculicornis, Tachyophonus mendax, Tachys inaequalis. Ezek közül az Amara sollicita-t csak 1992 óta ismerjük Magyarországról (SZÉL, ÁDÁM 1992), jellegzetesen déleurópai, észak-afrikai elterjedésű (GuÉOGUffiR 1995). 2. Meleg és nedvességkedvelő fajok, melyek elsősorban Dél-Európában élnek. Ebből a csoportból a következő 15 fajt találtam: Abax carínatus, Acupalpus flavicollis, Acupalpus interstitialis, Acupalpus luteatus, Acupalpus meridianus, Amblystomus niger, Agonum angustatum, Amara saphyrea, Bembidion dalmatinum latinum, Bembidion fumigatum, Bembidion inoptatum, Brachinus ganglabaueri, Callistus lunatus, Drypta dentata, Harpalus atratus, Notiophilus rufipes. 3. Atlantikus klímát igénylő fajok közül - melyek fő elterjedési területe Nyugat-Európa - csupán egyetlenegy került elő: Trechus obtusus. Ezt a fajt csak 1989 óta ismerjük
