Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Korsós Z.: A Dráva mente ikerszelvényes (Diplopoda) faunája. - Millipede (Diplopoda) fauna of the Hungarian Dráva Region
92 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) várható. Jóval szűkebb területről, Karintiából és a Keleti-Alpokból 35 fajt ismertet STRASSER (1965a), melyek közül négy talajon élő alak, a Styrioiulus pelidnus, Allajulus dicentrus, A. groedensis, Polydesmus edentulus emelkedik ki. A volt Jugoszlávia Diplopodáiról szóló 1971-es katalógus (STRASSER 1971), bár rövidítésekkel közöl némi területi elterjedést a fajokról, valójában nehezen elemezhető, és nem felel meg az országok mai határainak. Egyszerűbb tehát, ha a három szomszédos volt jugoszláviai ország, Szlovénia, Horvátország és Szerbia faunáját külön-külön vesszük szemügyre. A közeli Szlovéniából, amely ugyan nem érinti a magyarországi Dráva-szakaszt, STRASSER (1966) összesen 144 alakot (fajt és alfajt) sorolt fel, melyek közül 41 fordul elő a határmenti területeken. Ezek közül is a következő ritka fajok fednek át a hazai adatokkal: Mastigona bosniensis, Melogona broelemanni, Xestoiulus imbecillus, Allajulus dicentrus, A. groedensis, Styrioiulus pelidnus, Polydesmus coliaris, P. edentulus. MRŜIĈ (1986) ezekhez még az Ochogona caroli, Leptoiulus proximus, Oxidus gracilis fajokat adja hozzá, mint a szlovén faunára új elemeket. Ez a 11 faj több mint 30 %-át teszi ki a magyarországi Dráva mente jelenleg ismert ikerszelvényes-faunájának. A határ mentén a leginkább érintkező Horvátország Diplopodáiról először STRASSER (1965) jegyzéke áll rendelkezésre, mindössze 36 fajjal. MRŜIĈ (1994) UTM-térképekkel ellátott friss összefoglalása már összesen 175 fajt és alfajt sorol fel, amelyből azonban 75 endemikus. MRŜIĈ saját megfigyelései az alábbi fajokat érintik: Mastigona bosniensis, Craspedosoma transsilvanicum, Polydesmus edentulus, Brachydesmus attemsii, Polydesmus coliaris, P. edentulus. Régebbi irodalmi adatok ismétlésével a következő - minket érintő - fajokat jelzi Horvátországból: Trachysphaera gibbula, Melogona broelemanni, Xestoiulus imbecillus, Cylindroiulus abaligetanus, Allajulus dicentrus, A. groedensis, Styrioiulus pelidnus. A teljes horvát faunának ez a 13 faj mindössze 7,4 %-a, a hazai Dráva-melléknek azonban 36,1 %-a. Szerbia állatvilágát tekintve megint csak MRŜIĈ (1985) munkáihoz kell fordulnunk, aki 53 fajt sorol fel, köztük a Craspedosoma transsilvanicum, Mastigona bosniensis, Melogona broelemanni, Xestoiulus imbecillus, Unciger transsilvanicus, Polydesmus coliaris fajokat. Az előzőekkel ellentétben ez a 6 faj csak 16,6 %-a a hazai Dráva mente ikerszelvényeseinek. Köztük van az U. transsilvanicus, amely tehát ezen a vonalon köti össze a szóban forgó területet a faj déli- és kelet-kárpátoki fő elterjedésével. Szerbiában előfordul a Dorypetalum degenerans nevű Callipodida is, amelyet Magyarországról először Budapestről, a Gellérthegyről sikerült kimutatni (KORSÓS 1992), s ilymódon a Dráva-mellékről is várható volt, mégsem került elő. A fentieket összegezve megállapítható, hogy a magyarországi Dráva-szakasz a legnagyobb hasonlóságot (36,1 %) érthető módon Horvátország közeli ikerszelvényesfaunájával mutatja, de ezen túlmenően még mindig várható egyes Szerbiában és Szlovéniában élő Diplopoda-alakok felbukkanása. Az egyes fajok életmódjuk alapján jellegzetes élettérben („mikrohabitat", tévesen „niche") lelhetők fel, amelynek ismerete begyűjtésüket nagyban megkönnyítheti. Többek közt STRASSER (1940) beosztását követve a Dráva mente néhány kiemelt faja a következő csoportokba sorolható be: kéreglakó a Nemasoma varicorne, korhadó fa belsejében él a Cylindroiulus boleti és а C. luridus, humuszos avarban bukkanhatunk az Allajulus dicentrus, Trachysphaera gibbula, Enantiulus nanus, Styrioiulus pelidnus fajokra, végül inkább magashegyi talajlakó (a Dráva-melléken hűvös égerlápi) faj a Polydesmus
