Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Uherkovich Á.: Újabb kutatások a Dráva mente faunáján. Előszó a kötethez . - Further studies on the zoology of Dráva Region, Hungary. Preface to the volume II.
10 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) A kutatások eredményei közé tartozik az is, hogy a terepet járva az ott folyó egyéb tevékenységre felfigyelhettünk és ha az a Nemzeti Park „rendeltetésszerű működését" veszélyeztette vagy károsította, akkor ezt az illetékesek tudomására hoztuk részben az éves jelentésekben, részben pedig a káros ténykedés észlelése után haladéktalanul. Az nem rajtunk múlt, hogy töntént-e hatékony intézkedés vagy sem. Mindenesetre itt is érdemes néhány olyan gondról szólni, amelyet számos munkatársunk szóvá tett, mint rossz, káros vagy egyenesen törvényellenes cselekedetet. A legtöbben és a legsúlyosabb gondként a vizek állapotát említették fel. Magunk is tapasztaltuk, hogy a Nemzeti Park területem gyakorlatilag minden egyes számottevő méretű állóvizet horgászvízként hasznosítanak, annak minden negatív következményével együtt. A nagyszámú horgász nem elégszik meg a természetes halszaporulattal, ezekbe a vizekbe jelentós mennyiségű halat telepítenek. Törvény tiltja a tájidegen halfajok telepítését védett területre: ezt semmibe véve még 1997-ben is folyt növényevő halak telepítése több vízbe. A horgászvizek „karbantartása" sok esetben azt jelenti, hogy az eredeti vegetációt eltávolítják, sokszor kotrógéppel. Ezzel kitűnő növényzettel - és feltehetően gazdag állatvilággal is - bíró állóvizeket rongálnak meg. A vízszennyezés általános: a horgászhelyek „beetetése" nagy mennyiségű rothadó szerves anyag vízbe juttatása, ez a folyamat például a korábban kristálytiszta vizű kavicsbányatavakat erősen eutrofizálta. Ezek a kavicsbányatavak, annak ellenére, hogy antropogén képződmények, egyedülállóan érdekes víztestek, megóvásuk kívánatos volna. A területen a szemétlerakás általános jelenség. Szinte nincs falu, amelynek ne lennének meg a saját szemétlerakataik a nemzeti parkban vagy közvetlenül annak a határán. A szemét között nem ritka a veszélyes hulladék sem, például lépten-nyomon találunk akkumulátorokat, amelyekből a természetvédelmi őrök már többet eltávolítotak bejelentésünk nyomán. A gyepgazdálkodás sajnos nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Bár a Dráva menti gyepek mind fenntartott formációk, gazdag állatviláguk miatt sokkal több gondot kellene rájuk fordítani. A rendszeres kaszálás igen fontos lenne, ezzel megmenthetnénk egyes értékes higrofil rétjeinket. A legeltetés is fenntartója lehet a gyepeknek, viszont a túllegeltetés rendkívüli mértékben elszegényíti azokat. Kívánatos lenne az eredetihez közeli erdőtársulások megtartása. A Dráva-ártér erdeit az 1990. előtti határrend megóvta a teljes pusztulástól, főleg a somogyi szakaszon. Azt a kevés természetközeli erdőt, amely még megvan, minden áron megtartandónak ítéljük. Egyedülállóak egyes ártéri ligeterdők, vagy a bélavári öreg bükk-állomány, természetesen a bennük élő állatfajokkal együtt. Jelen kötet elsősorban a természetvédelmi szervek (Országos Természetvédelmi Hivatal és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága), a Janus Pannonius Múzeum és a Somogy megyei Múzeum támogatásával jött létre. Azonban az eredmények megszületéséhez még ennél is sokkal nagyobb mértékben járult hozzá minden egyes munkatársunk, akik szaktudásuk legjavát adva, hatalmas energiát bevetve végezték el ilyen rövid idő alatt ezt az hatalmas munkát. Köszönet mindnyájuknak! Sajnos, a Dráva mente zoológiai kutatását egyelőre - anyagi támogatás hiányában folytatni nem tudjuk. Azonban bízunk abban, hogy rövid kihagyás után legalább a legfontosabb és a kevéssé ismert állatcsoportok vizsgálatát folytathatjuk, hiszen az eddigi eredmények önmagukért beszélnek.
