Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Korsós Z.: A Dráva mente ikerszelvényes (Diplopoda) faunája. - Millipede (Diplopoda) fauna of the Hungarian Dráva Region

KORSÓS Z.: A DRÁVA MENTE IKERSZELVÉNYES (DIPLOPODA) FAUNÁJA 91 Somogy m., Barcs, Nagyberek, Tündérrózsás-tó, leg. Janisch К.; Somogy т., Somogyudvarhely, XL99, 1996. IV. 9. leg. Uherkovich Á.; Somogy т., Vecsenye-erdő, égeres, XM61, 1997. X. 21.; Somogy Darány, erdei fenyő, XL99, 1995. VII. 17.; Somogy т., Somogyudvarhely, Vecsenye-erdő, rostálás, XM61. т., Darány, Kuti-órház, YL09, 1995. X. 11. leg. 1997. VII. 10. leg. Janisch К.; Somogy т.. Zákány, Uherkovich Á.; Somogy т., Gyékényes, Lankóci-erdó, Zákányi-erdő, rostálás, XM52, 1997. VII. 12. leg. égerláp, XM52, 1997. X. 21.; Somogy т., Felsőszent- Janisch К. márton,YL18, 1996. V. 14.; Somogy т., Somogyud- Megjegyzés: Érdekes módon meglehetősen későn, varhely,Vecsenye-erdő, égeres, XM61, 1997. X. 21.; csak 1985-ben fedezték fel Szerbiában faunára új Somogy т., Zákány, Dráva-ártér, puhafaliget, nyárfa- fajként (MRŜIĈ 1985). rakás, XM42, 1997. X. 22. Polydesmus denticulatus C. L. Koch, 1847 Polydesmus edentulus С L. Koch, 1847 Lelőhelyek: Baranya т., Alsószentmárton, Gyű- Lelőhelyek: Baranya т., Vejti, YL37, 1995. IX. rdspuszta, nyárfaerdő, BR97,1997. VI. 28. leg. Korsós 9.; Somogy т., Barcs, Nagybók, Magaspart, XL99, Z. & Újvári В.; Baranya т., Vejti, füzes, rostálás, 1995. X. 11. leg. Uherkovich Á.; Somogy т., Bélavár, YL37, 1992. V. 16. leg. Horvatovich S.; Somogy т., Páfrányosi-szurdék, bükkös, rostálás, XM71,1997. X. Babócsa, Mérus, gyertyános-tölgyes, XL79,1995. VII. 20.; Somogy т., Zákány, Zákányi-erdő, XM52, 1997. 18.; Somogy т., Barcs, Nagyerdő, keményfaliget, VII. 12. leg. Janisch К.; Somogy т., Zákány, DrávaXL99, 1995. VII. 18.; Somogy т., Barcs, Kisbóki- ártér, puhafaliget, egyelés avarból, XM42, 1997. X. holtág, XL99, 1995. VII. 18.; Somogy т., Drávaszen- 22. tes. Gyöngyös-patak mellett, fűzfa kérge alól, XL89, Megjegyzés: Az 1993 -as talajcsapdák óta (KORSÓS 1997. VII. 12. leg. Janisch К.; Somogy т., Gyeké- 1995) több helyen sikerült egydéssel is begyűjteni a nyes, Lankóci-erdő, erdőszél, XM52, 1997. VII. 12. nyirkos avarból. Értékelés LOKSA (1981) munkája óta 21 (KORSÓS, 1995 előzetes közleménye óta 15) fajjal gyarapodott ismeretünk a Dráva mente ikerszelvényes-faunájáról. Mindössze három olyan faj maradt (Ochogona caroli, Melogona broelemanni, Nopoiulus kochii), amelyet LOKSA kimutatott a Barcsi Ósborókásból, és azóta nem sikerült újra befogni. Ugyanakkor összesítve egy faunára új (Unciger transsilvanicus) és nyolc olyan faj (Haasea hungarica, Xestoiulus laeticollis dudichi, Xestoiulus imbecillus, Allajulus dicentrus, Allajulus groedensis, Styríoiulus pelidnus, Brachydesmus attemsii, Polydesmus edentulus) került kézre, amelyeknek mindössze egy-két korábbi hazai adata vagy lelőhelye volt ismeretes, és a Magyar Természettudományi Múzeumban eddig nem vagy alig volt belőlük bizonyító példány, A felsorolt 36 ikerszelvényesfaj pontosan 40 %-át képezi Magyarország jelenleg ismert Diplopoda-faunájának. Ez a terület kiterjedését, és az ország egészéhez viszonyítva kevés változatosságot nyújtó élőhelyeket tekintve meglepően nagy arány. A jelenség magyarázatául talán az szolgálhat, hogy a magyarországi Dráva mente mind a nyugati, mind a középkelet-európai, mind a mediterrán faunaelemek találkozási pontját képezi, és ilymódon számos olyan alakkal gazdagítja állatvilágunkat, amelyek ezen a vidéken érik el elterjedésüknek északi és keleti határát. Hogy az előfordulási viszonyokat jobban megértsük, össze kell vetnünk a Dráva-mellék ikerszelvényes-faunáját a szomszédos, déli országokéval. A legelső - minket érintő - összefoglaló lista STRASSER (1940) tollából született az ún. „Draubanat" (talán „Dráva menti Bánát"-nak fordítható) Diplopodáiról, amely az érdekesebbek közül aXestoiulus imbecillus, Allajulus dicentrus, A. groedensis, Polydesmus coliaris, P, edentulus fajokat sorolja fel. A területről listázott alakok teljes száma 121, amelyből azonban 44,7 % valódi barlanglakó endemizmus, így más lelőhelyen aligha