Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Varga A. Uherkovich Á.: A Dráva menti puhatestű (Mollusca) fauna kutatásainak újabb eredményei. - Recent studies on the malacofauna (Mollusca) of Dráva Region, South Hungary

64 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) Árion circumscriptus, A. hortensis, Lehmannia marginata, Limax flavus, L. tenellus, Deroceras agreste agg., D. laeve: a felsorolt meztelencsigák anatómiai vizsgálata nem történt meg, nagyon szigorú kritikával kezelendóek (jelölésük a listában: *). Az Aegopinella minor előfordulások vizsgálatra szorulnak - a területen általánosan elterjedt Aegopinella ressmanni egyes populációinak skulpturája nem a tipikus ressmanni-i jeleníti meg (ezeket a faj elterjedési adatainak felsorolásánál jelöltük) - az idézett munkában több adat újragyűjtésre és anatómiai vizsgálatra szorul! Vitrea diaphana: téves határozáson alapuló (Vitrea crystallina) irodalmi adat, törlendő. A legújabb kutatások során előkerült fajok közül kiemelendő az Ena montana, Helicodiscus singleianus, Árion lusitanucus, Vitrea subrimata. Ezek értékelésével részletesebben foglalkozunk. Ena montana. Magyarországi elterjedése (PINTÉR et al. 1977 szerint) a Bükk, Börzsöny, Kőszegi-h., Szársomlyó. A területről Gyékényes, Dombó-csatorna lelőhellyel vált ismertté. Közép-európai alpesi-kárpáti elem, érdekes és értékes színfoltja a területnek. Populációjának pontos helyét nem ismerjük, hiszen teljesen friss háza uszadékból került elő. Helicodiscus singleianus. Ez az észak-amerikai és európai elterjedésű faj hazánkban meglehetősen ritka. A talaj felszíne alatt él, nehezen gyűjthető, talán ez lehet a magyarázata sporadikus elterjedésének. Két ponton sikerült megtalálni, Drávasztárán a Dráva uszadékában és Vízvár mellett synanthrop környezetben (faluszél, bokros útrézsü). Árion lusitanucus. A faj robbanásszerű terjedésének lehetünk tanúi, első hazai előfordulási adatát 1986-ból Sopronból ismerjük. VARGA et al. (1995) már tömeges megjelenéséről számol be a Balaton térségében. Hasonló tömegét tapasztaltuk Zákány belterületén, 1996-ban. Terjedésével és kártételével, elsősorban emberi települések közelében számolni kell. Vitrea subrimata alpesi, dél-európai elterjedésű faj, előfordulására számítani lehetett. A behurcolt és rohamosan terjedő Dreissena polymorpha VARGA (1995) munkájában még nem szerepel, mivel a régebbi gyűjtések során nem találkoztak vele. Napjainkra széles körben elterjedt (lásd a fajlistát is) - akárcsak az ország legtöbb vizében -, szilárd aljzaton helyenként tömegessé vált. Jellemző élőhelyek és azok csiga-fajai Az élő Dráva gyors folyású, felsőbb szakaszán többnyire kavicsos medrű, kevéssé szennyezett folyó. így meglehetősen jellemző csiga-együttes alakult ki benne. A felső szakasz csiga-együttesének egyik legjellemzőbb képviselője az újabban Bélavárnál és Vízvárnál előkerült Amphimelania holandi (C. Pfeiffer). Ezt a hazánkból korábban már eltűntnek vélt fajt a faunamunka (Soós 1969) a Murából és a Drávából (tulajdonképpen annak horvát szakaszáról, Légrád mellől) közli régebbi adatok alapján. Az 1997. évben sem murai lelőhelyén (Kakonya), sem a légrádihoz szinte szemben fekvő őrtilosi szakaszon nem találtuk meg hosszas keresés után sem, aminek az oka elsősorban az lehet, hogy a századelőhöz képest a víz jóval szennyezettebb - annak ellenére, hogy még mindig a legjobb minőségű folyóvizünk a Dráva. (A Muráról ez nem mondható el, és Őrtilosnál, az összefolyás alatt egy ideig még nem keveredik vizük, a balparton Mura-víz áramlik.) A víz Bélavár-Víz vár térségében már megtisztul. Béla vári előfordulásáról egy mostanában megjelent cikk is tájékoztat (NESEMENN et al. 1997), a szerzők pedig többször gyűjtötték