Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Horváth Gy.: A kisemlősfauna elevenfogó csapdázásos vizgálata a Mattyi-tó mellett (Baranya megye). - Live trapping investigation of the small mammal fauna in the neighborhood of the Matty Lake, Co. Baranya (South Hungary)
506 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) A kisemlósök összesen 325 példányát jelöltük meg. A jelöltek egyedszámát fajokra lebontva a 2. ábra tartalmazza. A leggyakoribb fajnak a pirók erdeiegér (A. agrárius) bizonyult, ami az első megfogás és jelölés nagy példányszáma mellett a visszafogások számában is megnyilvánult (1. táblázat). Az A. agrarius-hoz képest a közönséges erdeiegér (A. sylvaticus) és különösen a sárganyakú erdeiegér (A. flavicollis) minimális egyedszámban volt jelen a területen. Második legnagyobb példányszámban a mezei pocok (A/. arvalis) került elő. A kiválasztott terület nagyon gazdag cickányokban, hiszen a M. arvalis után a gyakorisági sorrendet két cickányfaj követi, ugyanannyi példányban jejöltük meg az erdei cickányt (S. araneus) és a keletéi cickányt (C. suaveolens), foként az utóbbi fajnál jelentős visszafogási eredményeink is voltak (1. táblázat). A vizsgált terület vizes jellegéből adódóan mindkét hazai vízi cickány fajt is megfogtuk. Az említett M. arvalis mellett csak két példányban sikerült megfogni a csalitjáró pockot (M. agrestis), viszont jelentős mennyiségű földi pockot (P. subterraneus) fogtak csapdáink, ami azért is érdekes eredmény, mert több adat birtokában populációjának dinamikája összevethető lesz a M. arvalis populációdinamikájával. A 12 fajból 5 faj fogási és visszafogási eredménye lényegesen nagyobb volt, így ezeknél a fajoknál ábrázoltuk a napi „minimum ismert egyedszámokat" (MNA) (3. ábra). A 3.C ábrán az A. agrárius mellett a másik két Apodemus fajt is feltüntettük, így még inkább jól látható az A. agrárius vizsgált területen kimutatott lényegesen nagyobb létszáma. Következtetések A Mattyi-tó mellett kiválasztott vizes jellegű, nem teljesen homogén területen kisemlósfajokban gazdag faunát regisztráltunk. A legnagyobb példányszámmal és visszafogási eredménnyel az A. agrarius-t fogtuk meg. A faj a csapdaháló Solidago gigantea-va\ és Sambucus ebulus-szal benőtt északi, észak-nyugati részén fordult elő. Vizsgálataink is igazolták a fajról a különböző habitatokban elvégzett külfüldi felmérések eredményeit, miszerint a sűrű borítottságú élőhelyeket kedveli (ZEJDA 1967, BABINSKA-WERKA et al. 1979, SZACKI, LIRO 1991). Nagyon jelentős a csapdahálóval lefedett terület Soricidae faunája, a megfogott öt faj és a C. suaveolens, valamint a S. araneus jelentős visszafogási eredménye azt mutatják, hogy csapdáink alkalmasak a cickányok populációinak CMRtechnikával történő vizsgálatára. Érdekes kísérlet lenne csapdáink fogási képességét összehasonlítani az irodalom alapján cickányok élvefogására legjobbnak tartott Longworthcsapdákkal (SOHRE et al.). A cickányokat tekintve faunisztikailag is jobb eredményt kaptunk MIKES és HABUAN-MIKES (1985) adataihoz viszonyítva, akik a Tisza árterületén négy különböző élettéren vizsgálták a kisemlősök közösségi összetételét és csak a S. araneus-í mutatták ki. KOZAKIEWICZ (1985) kisemlősök tóparti közösségeit vizsgálta CMRmetodikával és csak három fajt regisztrált (S. araneus: Sorex minutus Linnaeus, 1766; N. fodiens). Csapdázásainkat július és augusztus végén hat éjszakán keresztül folytattuk, a kisemlősök, elsősorban a rágcsálók őszi létszámcsúcsa előtt. Faunisztikai szempontból a kiválasztott terület kiválóan alkalmas - természetesen hosszabb vizsgálatok után - több faj populációdinamikájának összehasonlítására, az alkalmazott csapdaháló módszere pedig több adat birtokában a denzitás becslésre.
