Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Purger J.: A Dráva mente Somogy megyei szakaszának kisemlős (Mammalia) faunája, gyöngybagoly (Tyto alba [Scopoli, 1769]) köpetek vizsgálata alapján. - Small mammal fauna of the region of Dráva river in county Somogy (Hungary), obtained by barn owl Tyto alba (Scopoli, 1769) pellet analysis
498 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) myotis), a szürke hosszúfülű-denevér (Plecotus austriacus) és a nagy késeidenevér (Eptesicus serotinus) pedig a padláslakó denevérekhez sorolható (BIHARI 1996). Mivel a denevérek lakhelyei sok esetben hasonlóak, vagy megegyeznek a gyöngybaglyok pihenő és költőhelyeivel, előfordul, hogy a baglyok zsákmányává válnak. A rágcsálók (Rodentia) közül a pocokféléknek (Arvicolidae) kiemelkedő szerepük van a gyöngybaglyok táplálkozása szempontjából. Ez elsősorban a mezei pocok (Microtus arvalis) dominációjának köszönhető, mivel az ossz emlőstáplálék 31,49%-át e faj egyedei alkották. Az erdei pocok (Clethrionomys glareolus), kósza pocok (Arvicola terrestris) és földi pocok (Pitymys subterraneus) előfordulása szórványosnak tekinthető. Annak ellenére, hogy maradványaik nem került elő minden UTM négyzet területéről (3. táblázat), nagy a valószínűsége annak, hogy az egész Dráva mentén előfordulnak, csak ritkábban esnek a baglyok zsákmányául. Csak egy pocokfaj, a csalitjáró pocok {Microtus agrestis) van a védett fajok listáján. Mivel vizsgálataink szerint a Dráva mentén 10 UTM négyzetből is előkerült, és a minták alapján a második leggyakoribb pocokfajnak tekinthető (3. táblázat), szinte biztosra vehető, hogy az egész vizsgált területen előforduló fajról van szó. Az egérfélék (Muridae) közül a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) és a közönséges erdeiegér {Apodemus sylvaticus) szinte az egész vizsgált területen jelen voltak, de mivel a zártabb (erdős, bokros) élőhelyeket részesítik előnyben, valószínű e miatt ritkábban estek a gyöngybaglyok zsákmányául. A pirók erdeiegér {Apodemus agrárius) és a törpeegér {Micromys minutus) az emlóstáplálék 11,84%-át tették ki és minden UTM négyzetnek megfelelő területről ki lettek mutatva (3. táblázat). A vándorpatkányok {Rattus norvegicus) többnyire fiatal példányai kerültek elő a mintákból. A házi egér (Mus musculus) és a güzü egér (Mus spicilegus) is előfordul a vizsgált területen, de a csonttani bélyegek alapján elkülönítésük nehézségekbe ütközik, ezért csak Mus sp.-ként szerepelnek a fajlistákon (2a., 2b., 3. táblázat). A pelefélék (Myoxidae) minden Magyarországon előforduló faja szerepel a védett fajok listáján. A Somogyudvarhelyen gyűjtött mintából egy nagy pele (Myoxus glis) koponyamaradványai kerültek elő, ami azért mondható jelentősnek mivel a Dráva mentéről, sőt mondhatnánk Magyaroszág dél-nyugati területéről se nincsenek előfordulási adataink (BAKÓ 1996). Ehhez még hozzá kell tenni azt is, hogy a Dráva horvátországi oldalán is hiányoznak a nagy pele előfordulási adatok jóformán a Száva folyóig (PETROV 1992). Ennek ellenére nagy a valószínűsége annak, hogy a nagy pelét a gyöngybaglyok Somogyudvarhely közelében zsákmányolták, mivel a csontok költőhelyről gyűjtött, friss köpetekből kerültek elő. A mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) magyarországi elterjedésének ismerete sem mondható kielégítőnek (BAKÓ 1996), ezért eredményeink hozzájárulnak e védett faj elterjedésének jobb megismeréséhez is. Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni Bécsy Lászlónak, Fenyősi Lászlónak és Horváth Zoltánnak a köpetek begyűjtésnél, Dr. Csorba Gábornak a denevérek meghatározásánál, Bihari Zoltánnak pedig az emlóstani irodalom összegyűjtésénél nyújtott segítségét. A vizsgálatokat és a cikk megírását az „Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért" pályázata (AMFK 564/96) támogatta.
