Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Purger J.: A Dráva mente magyarországi szakaszának madárfaunája (Aves). - Ornithofauna (Aves) of the Dráva region in Hungary
456 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) Következtetések Az eredmények alapján megállapítható, hogy a Magyarországon regisztrált madárfajok (365 faj, MAGYAR & HADARICS 1996) 59,45%-a a Dráva mentén is előfordul. A madárvilág tehát igen változatos, és elmondható, hogy magas fajszám és kis egyedszám jellemzi. A legtöbb megfigyelt faj az énekesmadár alkatúak (Passerif ormes), lúd alkatúak (Anseriformes) és a lile alkatúak (Charadriiformes) rendjébe sorolható. Azonban az 1. mellékletből kiderül, hogy az említett rendekbe tartozó fajok jelentős része az évnek csak meghatározott hónapjaiban van jelen a Dráva mentén. Nagyobb számban többnyire csak a lúd alkatúak (Anseriformes) rendjébe sorolható fajok mutatkoznak, de csak a vonulás idején, illetve a téli időszakban. Ilyenkor a Gyékényes melletti Kortót és a Dráva, Bélavár-Vízvár, valamint Tótújfalu - Szentborbás közötti szakaszait részesítik előnybe. A „Fokozottan védett állatfajok" (a 12/1993. (III.31.) КТМ r. alapján) listáján szereplő 65 madárfaj közül, a Dráva mentén 26 faj (A. ralloides, E. garzetta, E. alba, С. nigra, С. ciconia, A. erythropus, A. nyroca, M. migrans, M. milvus, H. albicilla, C. gallicus, A. pomarina, P. haliaetus, F. peregrinus, В. bonasia, С. er ex, H. himantopus, B. oedienemus, N. arquata, S. albifrons, C. leucopîerus, T. alba, A. noctua, A. flammeus, M. apiaster, C. garrulus) előfordulásáról számol be az irodalom. Az 1995-1997-ben végzett megfigyelések során azonban csak 13 fokozottan védett faj (1. melléklet) jelenlétét sikerült megállapítanunk, ami a Magyarországon fokozottan védett madárfajok 18,5%-ának felel meg. A 13 fajból 8 rendszeres fészkelőnek (fekete gólya C. nigra, fehér gólya С ciconia, cigány réce A. nyroca, barna kánya M. migrans, réti sas H. albicilla, gyöngybagoly T. alba, kuvik A. noctua, gyurgyalag M. apiaster), 2 pedig időszakos fészkelőnek (haris C. crex, kis csér S. albifrons) tekinthető. A nagy kócsag (E. alba) az egész év folyamán jelen van, sőt általában egy-egy terepkiszállás alkalmával több példányát is megfigyeltük (1. melléklet). Költése várható a nagyobb holtágak, esetleg a Barcsi borókás nádasaiban. A kis kócsag (E. garzetta) magányos példányait csak a nyári időszak folyamán figyeltük meg, mindössze 5 terepkiszállás alkalmával, de fészkelésére a vizsgált területen semmi jel nem utalt. Korábban pedig a kis kócsag és nagy kócsag is a szaporcai holtágnál költött (Márkus 1989). A fehérszárnyú szerkő (C. leucopterus) 1 példányát mindössze egy alkalommal figyeltük meg 1997. augusztus 10-én a Hótedránál, és költése a Dráva mente magyarországi szakaszán nem valószínű. A kapott eredmények igazolják, hogy a Dráva mente madárfaunája igen gazdag és változatos. A fokozottan védett fajok jelenléte és költése a Nemzeti Park területén külön figyelmet érdemel. Az élőhelyek megőrzésével és további területek védelem alá helyezésével pedig úgy tűnik, hogy a madárfauna jelenlegi állapota fenntartható, sőt remélhetőleg gazdagítható. Köszönetnyilvánítás Szeretném megköszönni Bank Lászlónak, Fenyősi Lászlónak, Horváth Zoltánnak, dr. Majer Józsefnek és dr. Uherkovich Ákosnak a munka során nyújtott segítséget.
