Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Tóth S.: A Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területének zengőlégy faunája (Diptera: Syrphidae). - The hoverfly fauna of the Duna-Dráva National Park, South Hungary (Diptera: Syrphidae)
TÓTH S.: A DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK DRÄVA MENTI TERÜLETÉNEK ZENGŐLÉGY FAUNÁJA 411 figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a hegyvidékeken számos olyan zengőlégy fordul elő, mely a síkságokon hiányzik. Vagyis a fajszám az esetek többségében a kutatottság fokát is tükrözi. Néhány példa jelentősebb hazai védett területek zengőlégy faunájáról eddig rendelkezésre álló adatokról: Hortobágyi Nemzeti Park (TÓTH 1983) 65 faj Kiskunsági Nemzeti Park (TÓTH 1987) 102 faj Bátorligeti Ősláp (TÓTH 1990) 128 faj Zselici Tájvédelmi Körzet (TÓTH 1992) 110 faj Béda-Karapancsa TK (TÓTH 1992) ....... 91 faj Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet (TÓTH 1992) . 155 faj Bükki Nemzeti Park (TÓTH 1993) 159 faj Őrségi Tájvédelmi Körzet (TÓTH 1995) 194 faj Duna-Dráva Nemzeti Park (TÓTH, jelen közlemény) 198 faj A fauna minőségi összetétele szempontjából a legjelentősebb eredmény a faunára újnak számító Cheilosia lenis (Becker, 1894) Órtilos-vasútállomáson Malaise-csapdával, valamint a Lankóci-erdőben való gyűjtése. A fajnak ezen kívül egyetlen (de még nem publikált) hazai példánya a Bükkből származik, vagyis meglehetősen ritka zengőlégy. A Cheilosia latifacies Loew, 1857 azért emelhető ki, mert hazánkban korábban csak a Nyugat-Magyarországi-peremvidékről (Alpokalja) és a Bakonyból ismertük. A DunaDráva Nemzeti Parkban (Órtiloson, Gyékényes: Lankóci-erdó) való felbukkanása (más fajok mellett) a Dráva mentének bizonyosfokú hegyvidéki jellegét valószínűsíti. További ritka vagy állatföldrajzi szempontból jelentős elemek elsősorban a hazai viszonylatban szórványos és ritka előfordulású taxonok között kereshetők. Ezek közül eddigi ismereteink szerint az alábbiak fordulnak elő a nemzeti parkban: Brachyopa bicolor (Fallén, 1817) Cheilosia lenis (Becker, 1894) Eumerus flavitarsis Zetterstedt, 1843 Eumerus grandis Meigen, 1822 Eumerus ovatus Loew, 1848 Eumerus sabulonum (Fallén, 1817) Eumerus tarsalis Loew, 1848 Ferdinandea ruficornis (Fabricius, 1775) Microdon latifrons Loew, 1856 Orthonevra incisa (Loew, 1843) Parasyrphus macularis (Zetterstedt, 1843) Sphaerophoria loewi Zetterstedt, 1843 Spilomyia diophthalma (Linnaeus, 1758) A felsoroltakon kívül természetesen még számos, faunisztikai szempontból érdekes fajt lehetne említeni a területről. A ritka állat fogalma általánosan vitatott a zoológusok körében. Minden bizonnyal ennek is köszönhetően már hazánkban is történtek kísérletek a gyakoriság (ritkaság) objektív módon történő megítélésére. Ezek egyike Dévai György nevéhez fűződik, aki a szitakötők UTM hálótérkép szerinti előfordulási adatai alapján a természetvédelem számára is hasznosítható módszert dolgozott ki (DÉVAI, MISKOLCZI 1978). Ezáltal (de a zengőlegyek előfordulási sajátosságainak figyelembevételével) lehetővé vált a hazai Syrphidae fajok gyakorisági kategóriákba történő besorolására is. A módszernek köszönhetően képet alkothatunk a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területéről kimutatott zengőlégy taxonok gyakoriságáról. A kategorizálás alapját az alábbi összeállítás képezi:
