Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Ábrahám L. Uherkovich Á.: A Dráva mente nagylepke faunája és jellegzetes élőhelyei (Lepidoptera). - The macrolepidoptera fauna and its characteristic habitats in the Dráva Region, South Hungary (Lepidoptera)
382 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) előkerülése meghatározhatja a terület vagy közösség természetvédelmi értékét, élni nem tudtunk, mivel egy-egy terület ritkább fajai nagy valószínűséggel nem is védettek. További problémát jelent, hogy a rovarokra irányuló kutatási eredmények a természetvédelem általános intézkedési rendszerébe nincsenek integrálva. Az előkerült védett fajok listáját a Dráva mentéről UHERKOVICH, ÁBRAHÁM (1995) adta közre. E lista az előzetes alapos vizsgálatok és a védett fajok alacsony száma következtében szinte alig növekedett. A Horvátországra vonatkozó szakirodalom áttanulmányozkor a Dráva mellékről is csupán három természetvédelmi szempontból figyelemre méltó fajra bukkantunk, melynek populációját hazai oldalon még nem találtuk meg: Colias myrmidone, Limenites populi, Cucullia formosa (KRANJĈEV 1978, 1981, 1982, 1985, 1995). Néhány természetvédelmi szempontból fontos fajnak a populációjáról viszont néhány gondolatot feltétlenül meg kell említeni. A Dráva mente legfontosabb védett nappali lepkefaja az Apaiura metis, melynek újabb lelőhelyeit találtuk meg a folyó mentén egészen Órtilosig. Populációinak becslésére feltétlenül szükség lenne! Állatföldrajzi szempontból rendkívül érdekes adat az Apaiura iris Dráva menti előfordulása (Gyékényes Lankóczi-erdő), ugyanis ez a faj hazánkban középhegyvidékeken él. Ez az adata, valamint a Nagybajom (ÁBRAHÁM 1992) és Segesd mellett fogott példányok azt sejtetik, hogy Belső-Somogyban elszórtan néhány gyenge populációja megtalálható. Síkvidéki előfordulása mind állatföldrajzi, mind természetvédelmi szempontból figyelemreméltó. Hasonló a Parnassius mnemosyne faj alföldi előfordulása is a Lugi-erdőben (Potony-Tótújfalu). Ujabb lelőhelyét találtuk meg a Zerynthia polyxe папак. Tenyészőhelye az akác és a selyemkoró által veszélyeztetett. Vájható volt az Euphydryas matúra Dráva menti populációinak felbukkanása több helyen a folyó mentén. A jelenlegi kutatások viszont az általános diverzitás csökkenés egyik példájaként említhetnénk például a Lopinge achine eltűnését, mivel az elmúlt vizsgálati években erre a fajra rálelnünk nem sikerült. Látványos mértékben megritkult pl. az Aglias urticae, vagy a korábban is említett Palaeochrysophanus hippothoe. Az éjszakai lepkefaunában természetesen hasonló jelenségek tapasztalhatók, mint a nappaliban, csak a nagyobb fajszám, speciális mintavételezési eljárások miatt ezeket kimutatni legalább egy nagyságrenddel nehezebb. A védett fajok közül az elmúlt években nem került elÓ pl. a Lamprotes c-aureum annak ellenére, hogy kifejezetten kerestük a megfelelő élőhelyeken. Ugyancsak eltűnőben van a Dél-Dunántúlra jellemző és korábban sem gyakori Polypogon gryphalis, Herminia (Zanclognatha) tenuialis, stb. Külön kiemelnénk a Maculinea teleius és M. nausithous populációjának élőhelyét Porrogszentkirály vasútállomása mellett, mivel az élőhely egy, az ember által fenntartott kaszálórét. Jelenlegi kezelése kitűnő, ezért további kutatását javasoljuk ennek az élőhelynek, például a kaszálási szokások, időpontok és a lepkeállomány összefüggéseinek vizsgálatát. A területnek a védett területhez történő csatolása pedig mielőbb fontos lenne. Visszatérve a diverzitás-csökkenésre, meg kell állapítanunk, hogy a Dráva menti vizsgálatok kezdete óta folyamatosan csökken a nagylepkefauna diverzitása, és sokkal alacsonyabb, mint volt ez a hetvenes években, a nyolcvanas évek elején. Számos oka lehet ennek: a fokozott emberi beavatkozás, a kiszárítás, az aszályos évek következtében létrejött természetes kiszáradás, és valószínűleg igen nagy mértékben a vegetáció rohamos elszegényedése.
