Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Nógrádi S. Uherkovich Á.: Újabb eredmények a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területei tegzes (Trichoptera) faunájának kutatásában. - Further results of the study on the caddisflies (Trichoptera) of Dráva river and environments in the Duna-Dráva National Park, Southwest Hungary
352 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) Ernodes articularis Pictet. Igen szórványos előfordulású a Dunántúl déli (Mecsek, Belső-Somogy) és nyugati részén (Szóce, Kám, Kőszeg), valamint az Északi Középhegységben (9.C. ábra). A somogyudvarhelyi források közelében tömegesen gyűjtöttük. Beraea pullata Curt. A Dráva mentén korábban nem fogtuk. Hegy- és domdvidékeinken elterjedt, helyenként gyakori (9.d. ábra). Újabban a somogyudvarhelyi források körül került elő. Crunoecia irrorata Curt. Országszerte kevés helyen fogták, a Dél-Dunántúlon csak 3-4 helyről ismert. Az őrtilosi fénycsapda korábban már megfogta egy példányát (NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1995). Ujabban, a Helicopsyche bacescui lelőhelyén (Somogyudvarhely, források) került elő nagy számban, elterjedése az említett fajnál szélesebb körű, rajzási ideje hosszabb. Triaenodes simulans Tjeder. A Rába és a Körösök mentén, valamint NyugatMagyarország néhány pontján fogták. A Dráva mentén nagyon ritka, egyetlen imágót gyűjtöttünk. Adicella balcanica Bots. & Novak. Második hazai példány. Az elsőt a Kőszegihegységben fogtuk 1986-ban (NÓGRÁDI 1988, NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1989). Ezt a második példányát Ábrahám L. gyűjtötte Bélavárnál. Notidobia ciliaris L. A Dél- és Nyugat-Dunántúlon széles körben elterjedt faj, amely kisebb, szivárgó vizekben is él. Legjellemzőbb Dráva menti élőhelye a bélavári ártéren folyó Csíkos-árok, amely mentén áprilisban, május elején tömegesen rajzik. A víz nyárra többnyire kiszárad. Lithax obscwus Hag. Kisebb hegy- és dombvidéki, sokszor síkvidéki patakokban is tömeges. A Dráva mentén egy-két kisebb befolyó patak tegzes-együttesének jellemző tagja (Komlósd, Porrogszentpál). Oligostomis reticulata L. A Dunántúl dombvidékein és Belső-Somogy síkságán sokfelé előforduló, de aránylag ritkán szem elé kerülő (nappal rajzó) faj. Egyetlen Dráva menti példányát az őrtilosi Új-Zrínyivár melletti kis patak medrében hálóztuk nappal. Fontosabb élőhely-típusok Trichoptera együttesei Mind faunisztikai, mind természetvédelmi szempontból az élő Dráva a legfontosabb víz a vizsgált területen. Ez érthető is, hiszen mind tömegét, mind pedig egyéb fizikai és kémiai tulajdonságait tekintve az egyik legideálisabb magyarországi Trichoptera-élőhely. A hazai nagyobb folyók tegzeseiről többször írtunk az utóbbi években (pl. NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1995, 1996, UHERKOVICH, NÓGRÁDI 1992, 1997). Megállapítottuk, hogy felső, hazánkba belépő, gyorsabb áramlású szakaszuk tegzes együttesei fajgazdagabbak (5-6. ábra). Az ország beleseje felé haladva áramlási sebességük csökken, némelyikük igen sok szennyvizet vesz fel, ezáltal a vízminőség erősen romlik. Következésképpen tegzes együtteseik igen nagy mértékben elszegényednek, különösen a Duna és a Tisza hazai középső és alsó szakaszán. Ezzel szemben a Dráva hazai szakasza mentén ilyen nagy mértékű változás nem következik be. (Vö. 1-4. táblázat.) Ez főleg két körülménynek köszönhető: 1. a víz áramlási sebessége (és ezáltal az oldott oxigén mennyisége) az alsóbb szakaszokon is jelentős; 2. számottevő szennyvízterhelés nem éri, tehát a vízminőség nem romlik látványosan területünkön. A Mura a beömlésénél jóval szennyezettebb, mint az ezt befogadó Dráva, bár gyors áramlása miatt vizének oldott oxigéntartalma aránylag magas,
