Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Józan Zs.: A Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunája. - The Aculeata fauna of the Duna-Dráva National Park, Hungary (Hymenoptera, Aculeata)

306 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) területe, 1996. VIII. 15., 1 <f. - Orientális faj, melyet régebben Észak-Indiában, Nepálban, Pakisztánban és Tádzsikisztánban találtak meg (HENSEN 1986). Az elmúlt két évtized folyamán váratlanul felbukkant Ausztriában. Először Stájerország három pontján került elő (DOLLFUSS 1987), majd Karinthiában, Burgenlandban, AlsóAusztriában, sőt Bécs belső kerületeiben is felbukkant (EBMER 1995). Magyarországon először Memyén és őrtilosnál gyűjtöttük, a következő évben a Dráva mentének további két pontján került elő. Memyén 1995 és 1997 között mindhárom évben megfigyelhettük a jelenlétét. Észlelték Szombathelyen is (Szinetár Cs. közlése). Mindezek a megfigyelési és gyűjtési adatok e faj robbanásszerű közép-európai terjedése további bizonyítékául szolgálnak. Mimesa bruxellensis Bondroit, 1933 - Kölked: Böki gátőrház, 1989. VII. 7. (Malaise csapda), 1 9. - Hűvös és nedves klímájú biotópokban élő állat, mely Közép-Európában, Olaszországban és a Kelet-európai-síkságon került elő, mindenütt ritka. Hazánkban ezideig csak Bugacon, Pakson (BAJÁRI 1957) és Pápán (BENEDEK 1970) gyűjtötték. Psenulus concolor (Dahlbom, 1843) - Péterhida: falu területe, 1993. V. 12., 1 cf; Vízvár: Kerep, 1992. VII. 1. (Malaise csapda) 19.- Hideg- nedvességkedvelő palearktikus faj. Nálunk régebben csak három lelőhelyét ismertük (BAJÁRI 1957). Az utóbbi évtizedekben előkerült a Bakonyból, a Bükkből, a Hortobágyi NP-ból, a Kiskunsági NP-ból, de mindenütt meglehetősen ritka. Psenulus schencki (Tourner, 1889) - Őrtilos: Szentmihályhegy, 1997. VII. 10., 1 9; Somogyudvarhely: falu területe, 1995. VII. 8., 1 9. -Tűréshatára az előző fajjal megegyező. Európa északi és középső tájain terjedt el. Hazánkban igen szórványosan találták meg a Zselic, a Hortobágyi- és a Bükki NP, a Bakony és a Boronkamelléki TK területén. Pemphredon clypealis Thomson, 1870 - Bolhó: falu területe, 1997. VIII. 12., 1 S; Drávasztára: falu területe, 1997. VIII. 20., 1 <f; Vízvár: Kerep, 1992. VI. 21. (Malaise csapda), 1 9. - Igen ritka, Közép-Európában elterjedt nedvességkedvelő kaparódarázs. Hazánkból BAJÁRI (1957) három lelőhelyét közölte. Az utóbbi évtizedben a Mátra újabb pontjáról (Gyöngyöstarján), Külső-Somogyból (Memye) és a Boronka-melléki TK-ból (Nagybajom: Homokpuszta) került elő (JÓZAN 1992b). Pemphredon morio Linden, 1829 - Heresznye: falu területe, 1996. VI. 1., 1 9. - Elterjedése és tűréshatára lényegében megegyezik az előző fajjal. Igen ritka. Magyarországon első előfordulását csak az utóbbi években közölték a Belső-Somogyban fekvő Baláta környékéről (JÓZAN 1996a). A szerző gyűjteményében vannak példányok Memyéről, Szulokról és Sárospatakról is. Polemistus abnormis (Kohl, 1888) - Barcs: hajóállomás környéke, 1996. V. 25., 1 d*. - Elterjedésének határa bizonytalan. Az Alpok alacsonyabb peremterületein többfelé megtalálták. Kelet-Ázsiában előkerült példányainak hovatartozása kétséges (BALTHASAR 1972). A faunaterületen először Orsován találták meg (BAJÁRI 1957). Első hazai lelőhelyét a Zselicből (Lipótfa: Bánya) ismerjük (JÓZAN 1992c). A szerző gyűjteményében további példányok vannak Szulokról, Sárospatakról és Pécselyről. Passaloecus insignis (Linden, 1829) - Felsőszentmárton: falu területe, 1997. VIII. 20., 1 9; Somogyudvarhely: falu területe, 1997. VIII. 08., 1 9; Zákány: Látó-hegy, 1996. VIII. 21., 1 cf. - Hűvösebb és nedvesebb biotópokban élő palearktikus faj. Közép-Európa magasabb területein elterjedt, a Kárpát-medence alacsonyabb részein elég ritka. BAJÁRI (1957) csak három hazai lelőhelyét közölte. Az utóbbi évtizedek faunisztikai kutatásai során előkerült a Bakonyban, Bátorligeten, a Mecsekben és a Bükki NP-ban (BENEDEK 1979, JÓZAN 1993) Spilomena mocsaryi Kohl, 1898 - Bélavár: falu területe, 1996. VII. 20., 1 9, Somogyudvarhely: falu területe, 1996. VIII. 15., 9. - Mediterrán területeken és Európa déli részén elterjedt melegkedvelő állat. Közép-Európa alacsonyabb fekvésű területein találták meg, de sehol sem gyakori. Hazánkban négy régebbi (BAJÁRI 1957) és féltucatnyi újabb lelőhelyét közölték, szinte kizárólag a Dunántúlról (BENEDEK 1979, JÓZAN 1992). A Dráva mentén a falvak utcáin a gömbhársak mézharmatos lombozatán került elő. N Ammoplanus hofferi Snoflak, 1943 - Drávasztára: falu területe, 1997. VIII. 24., 1 d\ órtilos: falu területe, 1996. VII. 23., 1 9; Potony: falu területe, 1997. VIII. 24., 2 <f, Somogyudvarhely: falu területe, 1996. VIII. 15., 2 9, 1 cf. - Elterjedése igen hasonló az előző fajhoz. Magyarországon a Kiskunság és a Dunántúl néhány pontján találták meg: Balaton-felvidék, Zselic, Tapolcafő (BAJÁRI 1957, BENEDEK 1970, 1979, JÓZAN 1992c.) Gyűjtési körülményei megegyeznek az előző fajjal. Liris nigra (Fabricius, 1775) - Barcs: Drávaerdő-major 1995. VIII. 18., 1 cf; Szentborbás: Csicsóka, 1996. V. 18., 1 9. - Meleg és szárazságkedvelő pontomediterrán kaparódarázs. Közép-Európában csak meleg klímájú területeken került elő. Ausztriában ezideig nem találták meg. A Kárpát-medencében Dél-Szlovákiáig hatol a legészakabbra. Nálunk az Eupannonicumban többfelé elkerült, a Dunántúlon ritka. A szerző a Mecsekben, a Szársomlyón, Kaposváron és a Balaton-felvidék két pontján gyűjtötte. Belső-Somogyban ezek az első előfordulásai.