Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Józan Zs.: A Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera, Aculeata) faunája. - The Aculeata fauna of the Duna-Dráva National Park, Hungary (Hymenoptera, Aculeata)

JÓZAN ZS.: A DUNA-DRÄVA NEMZETI PARK FULLÁNKOS HARTYÁSSZARNYŰ FAUNÁJA 301 inexpectatus, Hylaeus fajok, Lasioglossum aeneidorsum, Osmia cornuta, O. mfa, és a fészekparaziták: Stelis punctulassima, Coelioxys rufescens, C. rufocaudata, Thyreus ramosus, Melecta punctata. A xylicol méhfajok számára is igen kedvezőek a fészkelési lehetőségek. Ezek túlnyomórészt a Megachilidae családban vannak: Lithurgus, Chelostoma, Heriades, Osmia fajok, és az Anthophoridae családba sorolt Xylocopa fajok. Nem véletlen, hogy éppen a települések területén került elő a legtöbb Megachilidae. Az előkerült 208 méhszerű faj többsége terricol, ezek számára állnak rendelkezésre a gyepes szegélytársulások, kaszálógyep mozaik-biotópok. A települések területén került elő a három Sapygoidea faj is. Az előkerült 20 Pompiloidea faj között is találkozunk jellegzetes fali ökoszisztéma fajokkal: Poecilagenia sculpturata, Auplopus fajok, Agenioidedeus fajok. A többi pókölódarázs az emyősvirágúakon táplálkozva a bőséges pókzsákmányt gyűjti össze. A Vespoidea fajok száma is jelentős, közülük a falakon építik fészküket az Antepipona orbitális, Euodynerus notatus, Jucancistrocerus jucundus és az Ancistrocerus acutus. Az Eumenidae család legtöbb faja xylocol, ezek közül a településeken a Symmorphus és a Stenodynerus fajok a legjelentősebbek. A Chrysidoidea faunában a stenoök eremophü fajok részesedése meghaladja a 10%-ot, az euryök eremophil elemek pedig az 55%-ot. Ezekkel az értékekkel a fémdarázs fauna a melegkedvelő fajok túlsúlyát tekintve a homokterületek faunája mögé zárkózik fel. Néhány hylophil faj jelenléte utal az élőhelyi változatosságra (6. táblázat). A Sphecoidea faunában az eremophil fajok részaránya a többi területhez képest közepes mértékű. Jelentős a hylophil faunaelemek részesedése, meghaladja a 40%-ot. Ennél magasabb részarányt csak a puhafa ligeterdők esetében tapasztalhattunk. Ezek jól mutatják a vizsgált területeken uralkodó környezeti tényezők sokoldalúságát, a biotópok mozaikjellegét (7. táblázat). Az Apoidea fajok 44%-a eremophil. Ennél alacsonyabb arányt csak az erdőkben élő faunáknál tapasztalhattunk. Magas a széles tűréshatárú (hipereuryök) faunaelemek részesedése. A hylophil fajok részaránya nem kiugróan magas (8. táblázat). A fullánkos fauna védelme A nemzeti parkban a fullánkos fauna fennmaradása érdekében néhány szempontot feltétlenül figyelembe kell venni. A leginkább sebezhetők a nyílt homokgyepekben, homokfelületeken élő fajközösségek Ezek rendelkezésére álló terület kicsi, a létrejöttükben döntő szerepe az emberi beavatkozásoknak volt. Nem a túllegeltetés, hanem a homokfelület megbolygatása (főleg az alkalmi bányászat) hozta létre a specializált fauna életfeltételeit. Eme beavatkozások megszűnése után a szukcesszió nyomán a gyep záródik, az estelegesen telepített fák felnőnek és árnyékolásuk teljesen más körülményeket alakít ki. Ezt a folyamatot tapasztalhattuk a Barcsi borókás több pontján. A nyílt homokgyepek, szabad homokfelületek fennmaradása tudatos beavatkozások nélkül hosszabb időtávon nem biztosított. A puhafa- és keményfa ligeterdőkben tapasztalt tarvágások természetesen a fullánkos faunát is kedvezőtlenül befolyásolják, a szegélytársulások számának növekedése viszont kedvező. Az erdei biotópokra jellemző xylocol fajok számára létfontosságú a korhadó fák meghagyása.