Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)

Vig K.: A Duna-Dráva Nemzeti Park levélbogár faunája (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato). - Leaf beetle fauna (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato) of the Duna-Dráva National Park (Southern Hungary)

264 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) egész Európában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban előforduló faj. Hazánkban a síkságon és a dombvidéken elterjedt és nem ritka. Sphaeroderma rubidum (Graëlls, 1858) - Zaláta, fás legelő, 1996. VIII. 8., fh, KE (MTM) - Közép- és Dél-Európában valamint Észak-Afrikában fordul elő. Magyarországon ritkább, de szórványosan sokfelé előfordul. Chaetocnema chlorophana (Duftschmidt, 1825) - Bélavár, 1995. LX. 6-7., PA (JPM) - DélkeletEurópában fordul elő, északi irányban a Kárpátok vonulatáig hatol. Magyarországon sokfelé elterjedt és nem ritka. Tápnövénye a Calamagrostis epigeios és az Agrostis alba. Chaetocnema concinna (Marsham, 1802)- Barcsi ősborókás, 1979. VII. 5., HS-SJ (JPM); Darány, temető, 1978. I. 31., ar, HS (4, JPM); Drávasztára, füzes-nyáras, 1996. VII. 29., SJ (JPM); Vajszló, gyertyános-tölgyes, 1995. II. 8., SJ (JPM); 1995. IX. 27., HS (JPM); Vejti, füzes, 1996. X. 22., SJ (3, JPM); Vízvár: Dráva-part, 1993. V. 18., fh, UÁ (JPM); Zaláta, 1996. X. 22., r, SJ (4, JPM) - A palearktikus táj északi felében fordul elő, délen a Pireneusok, Albánia, Kaukázus vonalig honos. Magyarországon a genus egyik leggyakoribb faja, esetenként a termesztett répavetésekben kárt okozhat. Tápnövényei Rumex-, Polygonum- és Rheum-íajck. Chaetocnema hortensis (Geoffroy, 1785) - Barcs, 1975. XI. 20., tes (JPM); Barcsi ősborókás, 1979. VIII. 11., HS-SJ (JPM); 1979. VIII. 16., HS (JPM); 1979. VIII. 30., zsr, HS (2, JPM); 1979. X. 23., HS-SJ (JPM); Bélavár, feketefenyves, 1995. VII. 26., fh, KE (MTM); Darány: Őrház, 1978. I. 31., mr, HS (JPM); Zaláta, égeres, 1995. X. 6., ar, HS (JPM) - A palearktikus táj nagy részében előfordul, Magyarországon szélesen elterjedt, mindenfelé közönséges. A DunaDráva NP területén is gyakori. Chaetocnema laevicollis (Thomson, 1866) [syn.: Chaetocnema heikertingeri Ljubischev, 1963] -Barcsi ősborókás, 1979. VII. 26., HS-SJ (JPM); 1979. XI. 24., HS-SJ (JPM); Darány. temető, 1978.

1. 31., ar, HS (2, JPM) - A Palearktikum északi felében honos faj, amely a magyar fauna nemrég felfedezett tagja (ToMOV és GRÜEV, 1981). Hazánkban előfordulása sokkal szélesebb, mint korábban tűnt (lásd pl. VlG, 1996). A Chaetocnema concinna (Marsham, 1802) fajtól elsősorban az ivarszervek kitinizált részeinek és a csáp utolsó ízének alaktanában különbözik. A magyarországi gyűjtemények Chaetocnema-anyagínak revíziója további előfordulási adatait fogja eredményezni. Chaetocnema major (Duval, 1825) - Matty: Keselyősfapuszta, Dráva-ártér, 1997. V. 12-14., PA (JPM) - Dél-Európától a Balkán-félszigeten át Ukrajnáig, valamint a távolkeleten Mongóliáig és az Usszuri -vidékéig fordul elő. Magyarországon a ritkább fajok közé tartozik; eddig csak kevés előfordulási helyét ismerjük. Chaetocnema mannerheimi (Gyllenhal, 1827) Barcsi ősborókás, 1979. XI. 24., HS-SJ (2, JPM) Euroszibéríai faj, amely hazánkban főleg a síkság és a dombvidék nedves, mocsaras helyein fordul elő és nem ritka. Chaetocnema semicoerulea (Koch, 1803) Drávapalkonya: Dráva-part, 1993. IV. 23., UÁ (JPM); Vejti: Dráva-ártér, 1995. VI. 2., fh, KE (MTM) Közép-európai faj, amely keleten Kisázsián és a Kaukázuson keresztül Szibériáig fordul elő. Hazánkban a szórványos előfordulású, ritkább fajok közé tartozik. Chaetocnema tibialis (Illiger, 1807) - Barcsi ősborókás, 1979. XI. 10., HS-SJ (JPM); Szaporca: Dráva-ártér, 1996. X. 22., SJ (JPM); Vejti, füzes, 1996. X. 22., SJ (JPM); Zaláta, égeres, 1995. X. 6., ar, HS (JPM) - Előfordul Dél-Európában, a Földközitenger vidékén, északra a Kárpátok vonulatáig. Magyarországon elsősorban az Alföldön és a dombvidéken elterjedt és gyakori, esetenként a cukorrépán kártevő. Lythraria salicariae (Paykull, 1800) — Barcsi ősborókás, 1979. III. 3., mr, HS (2, JPM) - A Palearktikum északi részében honos, Angliától Kelet-Szibériáig. Magyarországon nedves, vizenyős helyeken, lápréteken elterjedt és gyakori. Podagrica menetriesis (Faldermann, 1837) Bélavár: Kerék-hegy, 1996. V. 2., KE (JPM); Gyékényes: Lankóci-erdő, 1996. VII. 12., TS (JPM); Őrtilos: Dráva-ártér, 1995. VII. 19-20., SJ (2, JPM); Őrtilos: Dráva-part, 1996. V. 30., PA (3, JPM); Potony, 1996. V. 31., PA (2, JPM); Potony, rét, 1996. VI. 11., SJ (JPM); Tótújfalu: Dráva-ártér, 1995. V. 2., fh, KE (MTM); Zaláta, 1992. V. 14., HS-SJ (2, JPM); Zaláta: Dráva-ártér, 1995. VI. 2., KE (MTM); Zaláta: Topolya, fás legelő, fűzfa tövéből, 1997. III. 22., г, MO (2, MTM) - Délkelet-Európától Mongóliáig elterjedt faj, amely hazánkban főleg a síkságon és a dombvidéken gyakori. Mantura obtusata (Gyllenhal, 1813) - Barcs: Dráva-ártér, 1995. VI. 2., fh, KE (5, MTM); Barcsi ősborókás, 1980. VII. 3., MZs (JPM); Barcsi ősborókás, égeres, 1979. III. 24., mr, HS-SJ (JPM); 1979. III. 24., HS (JPM); Bélavár, feketefenyves, 1995. VI. 2., fh, KE (3, MTM); Darány, korhadt fa, 1978. VII. 1., r, HS-SJ (JPM) - Közép-Európa északi és nyugati felében fordul elő, délen Krétáig, Szicíliáig és a Balkán-félsziget északi részéig honos. Magyarországon elterjedt, de ritkának számít. Tápnövénye a Rumex acetosa. Asiorestia ferruginea (Scopoli, 1763) - Barcsi ősborókás, 1979. VIII. 30., HS (JPM); Barcsi ősborókás, Darány, temető, 1976. VI. 29., HS (JPM); Bélavár, 1995. IX. 6-7., PA (JPM); 1995. IX. 7-8., PA