Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Vig K.: A Duna-Dráva Nemzeti Park levélbogár faunája (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato). - Leaf beetle fauna (Coleoptera: Chrysomelidae sensu lato) of the Duna-Dráva National Park (Southern Hungary)
250 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) A főbb gyűjtőterületek 1. Babócsa. 2. Barcsi Borókás. Annak ellenére, hogy érintkezik a Dráva mederrel, állat- és növényvilágát tekintve elkülönül attól. Belső Somogy részeként teljes területét a Würmben, hordalékkúpokból kifújt, dél felé vastagodó semleges-savanyú kémhatású, mészszegény homokréteg borítja. A gyűjtések három biotóptípusra összpontosultak r - a tájvédelmi körzeten belül meglévő nedves területek: pl. a Nagyberek és a volt halastavak környéke, égeresek, - Festuco-Corynephoretum juniperetosum társulás, elsősorban a volt vasúti őrháztól északra eső területek, - különböző erdőtársulások: tölgy-kőris-szil ligetek, nyírrel elegyes tölgyesek, erdei fenyvesek. 3. Bélavár. Kis kiterjedésű, idős, jellegzetes síkvidéki bükkös állomány. A mélyebben fekvő területeken égeresek, valamint feltehetően természetes eredetű, nagy területet borító erdei fenyvesek. 4. Bolhó. 5. Darány. Savanyú homoktalajú, jellegzetesen eltérő növénytakarójú, sajátságos mikroklímatérséget alkotó terület. 6. Drávapalkonya. 7. Drávaszabolcs. 8. Drávaszentes. 9. Drávasztára. Ártéri, elegyes összetételű erdőtársulások. 10. Drávatamási. 11. Felsőszentmárton. 12. Gordisa: Mattyi-tó. Lefűződött Dráva-holtág, zsombékos-nádas növényzettel. 13. Gyékényes: Lankóczi-erdő. Nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyesek és égeresek. 14. Heresznye. 15. Iharosberény. 16. Kaszópuszta. 17. Kemse. 18. Kis szent márton. 19. Komlósd. 20. Matty. 21. Őrtilos. A Dráva mentén kutatott területek közül a legészakibb elhelyezkedésű, illír flóraelemek ben gazdag terület. 22. Péterhida. Nagy kiterjedésű üde kaszáló, illetve marhalegelő. 23. Potony. Nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyesek alkotta Lugi-erdő és a közvetlen közelében húzódó kaszálók. 24. Somogyudvarhely. 25. Szaporca. 26. Szenta. 27. Tótújfalu. 28. Vajszló. 29. Vejti. Jellegzetes ártéri ligeterdő-társulásokkal borított terület. 30. Vízvár: Dráva-part. Javarészt ártéri füzeségeres ligeterdőkkel borított terület. 31. Zákány. 32. Zaláta. Jellegzetesek az üde, nedves rétek, kaszálók, rajtuk magányos fűzfák. A levélbogár fauna rövid értékelése A vizsgálati területről 157 levélbogár taxont sikerült kimutatni. Ha összehasonlítjuk ezt az értéket Magyarország más védett területein gyűjtött levélbogár fajok számával (1. táblázat) látható, hogy a közepes nagyságú nemzeti parkból előkerült fajok száma viszonylag alacsony. Ha meggondoljuk azonban, hogy a Barcsi Borókás területét leszámítva a nemzeti park jellegében egymáshoz hasonló területeket foglal magába, ez a szám nem is kevés. A fajok között dominálnak a nedves élőhelyeket előnyben részesítők, ugyanakkor nagy számban találhatók a hegy- és magasabb dombvidéken előforduló fajok is, amelyek a patakvölgyekben és a környező dombok északi oldalain találják meg a számukra kedvező feltételeket. A Barcsi Borókás területéről száraz, meleg élőhelyeket, délies kitettségű, pusztafüves domboldalakat preferáló fajok kerültek elő {Cryptocephalus elegantulus Gravenhorst, 1807; Cryptocephalusfulvus Goeze, 1777; Cryptocephalus strigosus Gtrmm\ 1823; Aphtona nigriscutis Foudras, 1860; Cassida margaritacea Schaller, 1783). Kiemelkedő faunisztikai adat a Chrysolina eurina (Frivaldszky, 1883) két példányának gyűjtése, amely faj hazánkból eddig csak az Őrségből volt ismert. Számos ritka, vagy
