Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Kondorosy E. Földessy M.: Adatok a Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti területei poloska (Heteroptera) faunájához. - Data to the Heteroptera fauna of areas along river Dráva in the Duna (Danube)-Dráva National Park
174 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) 1. táblázat. A Dráva mente poloskanépessége állatföldrajzi típusok szerint Típus fajszám % % (Dráva mente) (Dráva menteXMagyarország) európai+nyugat-palearktikus 75 21,61 20,27 palearktikus+holarktikus 93 26,80 16,08 mediterrán+észak-med.+nyugat-med. 18 5,76 11,89 ponto-mediterrán 13 3,75 6,89 mediterrán-európai 50 14,41 17,03 eu roszibériai+nyugat-eu ros zibéri a i 92 26,51 24,32 kozmopolita 3 0,86 0,95 nearktikus 1 0,29 0,14 egyéb 0 0 2,43 mindebből boreomontán 14 4,03 5,00 A hazai poloskafauna megoszlásával összehasonlítva az egyik legfeltűnőbb különbség a mediterrán, ponto-mediterrán fajok alacsony aránya, annak ellenére, hogy a terület potenciálisan az ország leginkább szubmediterrán részei közé tartozik. Ennek nem kizárt, hogy oka lehet az, hogy az ártéri, nedves területek általában hűvösebbek a környező szárazabb területeknél. A palearktikus és holarktikus fajoknak az országoshoz viszonyított magas aránya azzal magyarázható leginkább, hogy ebbe a csoportba tartozik a legtöbb ubiquista, közönséges faj, amelyek leghamarabb is előkerülnek. Az európai és euromediterrán fajcsoportokban nincs lényeges változás, és igaz, hogy az euroszibériai fajok aránya csak kis mértékben magasabb az országosnál (belül van a hibahatáron), mégis mivel aránycsökkenés lenne várható, ez a boreomontán fajok viszonylag jelentős arányával együtt a terület (legalábbis helyenként) hűvös jellegére utal. A Bevezetőben említett korábbi hazai fauniszükai vizsgálatok eredményeivel is összehasonlítottuk eredményeinket. A Dráva menti területeken gyűjtött 356 faj az átfogó hazai területfelmérések körében gazdagnak tekinthető (pl. a Hortobágyi NP 202 BAKONYI, VÁSÁRHELYI 1981, VÁSÁRHELYI 1983 -, vagy az Órség - KORDOROSY, HARMAT 1998 - alig több mint 200 fajához viszonyítva), de a közel 800 hazai összfajszámhoz képest is jelentős. Egyedül a Kiskunsági NP kimutatott 439 faja (BAKONYI, VÁSÁRHELYI 1987 és AUKEMA 1990) haladja meg jelentősen fajszámban jelen vizsgálatok eredményeit. Ha egy viszonylag alaposan ismert régió, Keszthely környéke (a Kis-Balatonnal és a Keszthelyi-hegységgel) az első szerző gyűjteményében levő, publikálatlan adatsorát tekintjük, a fajszám (399) szintén jelentősen meghaladja a Dráva mellől ismert fajszámot igaz, igen változatos területről van szó. Kisebb régiókat tekintve az alaposan kutatott Bátorliget összesen 207 faja ugyanannyi, mint a nagyobb területű, hasonlóképpen változatos és alaposan kutatott Barcsi TK-ból ismert fajszám! Az 1997-es évben és a régebbi anyagok feldolgozásával az 1996-os állapothoz képest mintegy 120 faj került elő újonnan. Valószínű, hogy intenzív, több éves vizsgálatsorozat további akár 100 fajjal gazdagíthatná ismereteinket. Erre utal az is, hogy a fajlistából hiányzik jónéhány közönséges, ubiquista faj, amik bizonyosan élnek a területen. Ilyenek például a Campylosteira verna, Physatocheila dumetorum csipkéspoloskák, Calocoris norvegicus, Polymerus vulneratus, Globiceps flavomaculatus, Atomoscelis onustus.
