Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Sziráki Gy.: A Dráva mente fürgetetű (Psocoptera) faunája. - Psocoptera fauna of the Dráva region, Hungary
SZIRÀKI GY.: A DRÁVA MENTE FÜRGETETŰ (PSOCOPTERA) FAUNÁJA 157 Faunisztikai értékelés A Duna-Dráva Nemzeti Park drávamenti területein eddig kimutatott 29 fürgetetű közül 12 (41%) Európa erdő zónájában, vagy ennél nagyobb területeken általánosan elterjedt, gyakori, vagy igen gyakori, tág ökológiai valenciájú rovar. Ugyanakkor a fajok másik része a környezettel szemben támasztott sajátos igényei folytán (és ezzel összefüggésben körülhatárolt elterjedése miatt) több figyelmet érdemel. A vizsgált területen megtalált fajokból öt (17%) többé-kevésbé szorosan kötődik a magas relatív páratartalommal jellemezhető vizes élőhelyekhez. Ezek a fajok a Caecilius atricornis, C.fuscopterus, Kolbea quisquiliarum, Peripsocus subfasciatus ésaPsococerastis gibbosa. Számukra az ártéri erdők tipikus előfordulási helyeknek tekinthetők. A fajok egy másik csoportja, nevezetesen a Caecilius burmeisteri, С. despaxi, Enderleinella obsoleta, Stenopsocus stigmaticus, Philotarsus picicornis, Mesopsocus immunis, M. laticeps és Peripsocus didymus (8 faj, 28%) Közép-Európa déli felében főként hegyvidéki. Ezeknek a (Kárpát-medencében) hegyvidékinek minősíthető fajoknaknak jelentős arányú előfordulása a Drávamente Psocoptera együttesének markáns sajátossága. Figyelmet érdemel, hogy e szóbanforgó nyolc füregetetűből KALINOVIĈ és IZEVIĈ (1996) - egyébként 37 fajt felölelő -listája Kelet-Szlavónia és a horvátországi Baranya Psocoptera faunájáról csupán egyet tartalmaz (ez a Stenopsocus stigmaticus), és a meglehetős alapossággal megvizsgált Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetből - ami ma már a DDNP része - is csak három (Caecilius burmeisteri, S. stigmaticus és Peripsocus didymus) került elő (SZIRÁKI 1992). A közép-európai Psocoptera fajok között kevés a melegkedvelő. A vizsgált területen három (10%) tekinthető ilyennek. (Ezek: Ectopsocus meridionalis, Lachesilla bernardi és Blaste conspurcata.) Közülük az E. meridionalis és a B. conspurcata hazánk számos vidékéről előkerült már, aL. bernardi viszont jóval ritkább, határozottan délies elterjedésű, és itteni előfordulása összefüggésbe hozható a vizsgált terület földrajzi helyzetével. Természetvédelmi vonatkozások Amint az az előforduló fajok fentebb megadott ismertetéséből már kitűnhetett, a Dráva mentén élő fürgetetű fajok közt számos olyan akad, amelyik nálunk ritka, és ezen belül több olyan faj is, amely korábban csak az ország egy-két pontjáról volt ismeretes. Ilyenek a Caecilius despaxi (Darány, borókás), Enderleinella obsoleta (Gyékényes, Lankóci-erdő; Órtilos, Szentmihályhegy; Zákány, Tölös-hegy), Kolbea quisquiliarum (Bélavár, Suli-mező; Gyékényes, Lankóci-erdő), Mesopsocus immúnis (Gyékényes, Lankóci-erdő; Órtilos, Dráva-part; Órtilos, Szentmihályhegy), Peripsocus didymus (Gyékényes, Lankóci-erdő) és a Lachesilla bernardi (Gyékényes, Lankóci-erdő). Érdemes megemlíteni, hogy ezek a kifejezetten ritka, és így számottevő természeti értéket jelentő Psocoptera fajok egy kivételével mind előkerültek a gyékényesi Lankóci-erdőből. Külön kell szólni arról a biztosan nem identifikálható Stenopsocus fajról, amely leginkább a S. aphidiformisra emlékeztet, sőt, esetleg azonos is lehet azzal. Ha ezt a későbbi vizsgálatok megerősítik, úgy a Dráva mente a faj első európai előfordulási területe, ha nem, úgy egy feltehetően új faj típusanyagának lelőhelyei találhatóak itt.
