Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Farkas S.: Az ászkarák (Crustacea: Isopoda) kutatások faunisztikai eredményei a Dráva mentén . - The faunistic results of the study of woodlice (Crustacea: Isopoda) along the river Dráva (South Hungary)
128 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) más (Dráva-part) 97. VI. 3. Л 3; 9: 4; órtilos, ártér, 13; Szentborbás, Dráva-part 97. V. 30. сГ: 2, í: 3; kavicsbányató 97. VI. 3. <f: 2; 9: 6; órtilos, ártér, Vejti, Dráva-parti fűzliget, kubikgödrök 95. VI. 13. d": kavicsbányató 97. VII. 5. Л 2; 9: 6; órtilos, Dráva- 10, 9: 9; Vízvár, Vízház Dráva-part, a községtói D-re part 97. VII. 5 <f: 2; $: 8: Péterhida, vasúti megállótól 97. VIII. 17. <f: 5; 9: 9; Zákány, Dráva hullámtér 97. DK-re, gyertyános-tölgyes 97. VI. 4. cP: 2; 9: 7; Piskó, VI. 3. cf: 4; 9: 7; Zákány, Dráva hullámtér 97. VI. 7. gazdasági épületek 96. VIII. 30. 9: 3; Somogyudvar- <?: 2; 9: 9; Zákány, Dráva-völgy, vasútállomás mellett hely, nagy kavicsgödrök 97. LX. 3. f: 3; 9: 8; Szapor- 97. VI. 7. <f: 2: í : 5. ca, Ó-Dráva (Cún-Szaporca TT) 94. VI. 24. cf: 6, 9: A fauna értékelése Az elmúlt évek (1993-1997) alatt összesen 13 fajt mutattam ki a Dráva-mente vizsgált szakaszain. A kutatások 15 10x10 km-es UTM egységet érintettek (1-2. ábrák). Ez a hazai Isopoda fauna kb. 20-25 %-át teszi ki. A fajokban leggazdagabb élőhelyeknek nem mindig a természetes állapotukban megmaradt területek bizonyultak. Gyakran az antropogén zavarás következtében jöttek létre olyan biotópok, melyek életlehetőséget biztosítottak néhány, az adott területről eredetileg hiányzó faj számára. Ezzel magyarázható pl. a máshol korántsem ritka Trachelipus nodulosus felbukkanása, mely csak egyetlen gyűjtés során, elhagyott épületek közelében került elő. Ez a faj az Alföld egyes területein közönséges és gyakori (HORNUNG 1981, 1989). Az Asellus aquaticus vízben élő faj, néhány példánya Majláthpusztán, egy áradás után került elő a talajcsapdák anyagából. Három fajt (Hyloniscus riparius, Trachelipus rathkei, Armadillidium vulgare) szinte valamennyi vizsgált UTM egységből, ezeken belül majdnem mind a 26 mintavételi helyről sikerült kimutatni. A H. riparius nedves élőhelyeken, a korhadó fatörzsek kérge alatt, nedves avarban mindig megtalálható volt, igaz csak kis egyedszámban. A vizsgált terület domináns faja egyértelműen a T. rathkei. Ezt a több helyen rendszeresen végzett talajcsapdázások jelen tanulmányban nem részletezett eredményei is igazolják. A csapdába került egyedek mintegy 90%-a ehhez a fajhoz tartozott. A T. rathkei országszerte elterjedt (SZLÁVECZ 1991, 1992) és nem csak a természetes vagy természetközeli állapotú vegetációkban él, hanem az emberi környezetben, lakóházak udvarában is előfordulhat. Az Armadillidium vulgare kozmopolita faj, mely a szárazföldi körülményekhez legsikeresebben adaptálódott ászkák közé tartozik. Az élőhely páratartalmára kevésbé érzékeny, így a száraz homokos területeken ugyanúgy megél, mint a kimondottan nedves, ártéri élőhelyeken. DUDICH (1942) a hazai Isopoda-faunisztikai kutatások eredményeit összegző munkájában a Ligidium hypnorum-oí az ország mai területéről egyedül a Kőszegihegységből említi, KESSELYÁK (1937) gyűjtései nyomán. A viszonylag hűvösebb és nedvesebb klímát igénylő faj előfordulási adatait (Órtilos, Zákány, Gyékényes, Heresznye) a Dráva-völgy Ortilos-Barcs szakaszát erőteljesen befolyásoló atlantikus éghajlati hatások magyarázzák. A Barcsi borókás területéről már hiányzik és attól K-re egyetlen példánya sem került elő. Végül említést érdemel a Cyphoniscellus genushoz tartozó, egyelőre még nem azonosított fajú ászka, melynek egy női ivarú példánya Somogy udvarhely közelében, a forráslápos területen, egy építési törmelékhalom alól került elő. A genusba egy hazai faj tartozik, a Cyphoniscellus karawankianus Verhoeff, melyet KESSELYÁK (1930) egyetlen lelőhelyen, Pusztamagyaródon gyűjtött.
