Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Forró L. Meisch C.: A Duna-Dráva Nemzeti Park Dráva menti vizeinek rákfaunája (Crustacea). - Aquatic crustacean fauna of the Dráva region in the Duna-Dráva National Park, Hungary
120 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) Copepoda fajról - Paracyclops poppei és Metacyclops planus - is. A három, faunára új kagylósrák mellett több ritka faj is előkerült. A különböző vizekben gyűjtött mintákban 1-19 között változott a fajszám, a nyári mintákban 2-15, az ősziekben 3-17 kisrák fordult elő, az 1997 májusi mintákban pedig 119 között volt a kimutatott fajok száma. A maximális fajszám a nagyobb állóvizekben tapasztalható, így pl. változatos volt a bélavári és a barcsi Dráva holtág faunája, sok faj volt a Nagyberekben és egyes kavicsbányatavakban vett mintákban. Kevés, 2-7 faj fordult elő az időszakos kisvizekben gyűjtött egyes mintákban, ami ezen gyorsan változó, kiszáradó élőhelyekben a természetes állapotot jelenti. A legnagyobb fajszámot a darányi Nagyberekben mutattam ki, az innen vett 12 mintában összesen 21 Cladocera, 15 Copepoda fordult elő. A viszonylag sokat vizsgált bátorligeti láp vizeiből MEGYERI (1953) 16 Cladocera és 13 Copepoda fajt mutatott ki. FORRÓ (1990) 20 ágascsápú és 14 evezőlábú rákot talált. Mindkét szerző több éven át, rendszeresen gyűjtött mintákat dolgozott fel, feltételezhető, hogy az innen kimutatott fajszám közelebb áll a teljes faunához, mint a Nagyberek esetében. Az utóbbi években gyűjtött mintákból kimutatott 36 faj alapján arra lehet következtetni, hogy az itteni vizekben gazdag mikrofauna található, jelenleg jó állapotban vannak az itteni vizek. Számos holtág és kavicsbányató található ezen a területen, közülük többet bevontunk a vizsgálatokba. A vizsgált holtágakban, közéjük soroljuk a Mattyi-tavat is, szintén gazdag Cladocera és Copepoda fauna található. Az egyes holtágakból 3-6 mintát vettünk, 25-33 faj került elő (a kagylósrákokat is figyelembe véve 28-40). A fajszám eltérése az egyes holtágakban összefüggésben lehet a gyűjtött minták számával is, a legnagyobb fajszámot - 40 faj 5 mintában - a bélavári Dráva-holtágban tapasztaltuk. A Soroksári-Duna, valamint számos Tisza-holtág kisrákfaunájáról vannak irodalmi adatok. BOTHÁR (1973) egy éves, három helyen végzett vizsgálataiban 48 Cladocera és Copepoda fajt talált, a gyűjtőhelyenkénti fajszám 21-45 között változott. GULYÁS és TYAHUN (1974) a Ráckevei Dunából egy éven belüli, három szezonális gyűjtés alapján négy helyről 40 fajt (28 Cladocera és 12 Copepoda) fajt mulatott ki, az egyes helyeken 2134 között változott a fajszám. MEGYERI (1961) kilenc Tisza-holtágból gyűjtött két egymás utáni nyáron, 40 Cladocera és Copepoda fajt mutatott ki, az egyes holtágakban 7-27 rákfajt talált. A fenti adatokkal összehasonlítva a Dráva menti holtágak kisrákfaunáját nagyon gazdagnak tekinthetjük. A holtágakhoz hasonlóan gazdag a barcsi hídnál a Dráva mellett levő kis tó, ahonnan két mintából 26 fajt mutattunk ki. A kavicsbányatavakban 14-24 Cladocera és Copepoda faj fordult elő, a különbségek valószínűleg a mintaszám (1-6) eltéréseinek is tulajdoníthatók. Feltehetően hasonlóan jó állapotban vannak ezek a tavak, amelyek Őrtilostól Bélavárig találhatók. Sok időszakos tócsa is található a területen, amelyekben kevés, 3-8 Cladocera és Copepoda faj fordult elő. Ezek a vizek is jó állapotúnak tekinthetők, mert legnagyobb részükben csak a kiszáradó kisvizek jellegzetes fajait találtuk. Emellett szól pl. az is, hogy gyakran előkerültek levéllábú rákok, Branchipus schaefferi és Triops cancriformis, is. Főkomponens analízis segítségével elemeztük 33 lelőhely Cladocera és Copepoda fajainak előfordulási („jelenlét-hiány") adatait. Az 1. ábra a lelőhelyek csoportosítását mutatja be az első és a második főkomponens figyelembe vételével. A lelőhelyeket a Nagyberek kivételével az I. főkomponens mentén rendezte el az elemzés, amelyben a gyakori fajok játszottak döntő szerepet. A Nagyberek különleges helyzete a számos, ritka fajnak tulajdonítható, amelyek a II. főkomponensben voltak fontosak.
