Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Szinetár Cs.: A Dráva mente pókfauna (Araneae) kutatásának faunisztikai eredményei. - Faunistic results of the investigation of spider fauna along the Dráva Region, Hungary
108 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) A nádasokhoz kötődő, rejtett életmódú Tetragnatha schoschone Levi 1981 Szaporcánál a Kisinci-holtágon került elő jelentős számban. A 26 előkerült farkaspókfaj a család hazai képviselőinek közel 50%-a. Közülük két ritka fajt külön is érdemes megemlíteni. A Hygrolycosa rubrofasciata (Ohlert, 1865) Európában szórványosan előforduló, tipikusan lápokhoz és láperdőkhöz kötődő faj. Hazánkból eddig kizárólag a felső-tiszavidéki tőzegmohás lápokról volt ismert (LOKSA 1981b). Jelentős egyedszámban sikerült kimutatni a Dráva mente több területéről is (Barcs, Bolhó, Mailáthpuszta, Szaporca). A Pirata uliginosus (Thorell, 1856) szintén ritka farkaspókfaj. Egy hím példánya került elő Bolhónál talajcsapdából. A fajt korábban Loksa Imre a már említett Felső-Tiszavidékről, valamint a Kiskunságból Orgoványról mutatta ki (LOKSA 1981b, 1987). A Dunántúlról a Boronkamelléki Tájvédelmi Körzetből van korábbi adatunk (SZINETÁR 1992b). A Mysmenidae család hazánkból korábban is ismert képviselője a Mysmena jobi (Kraus, 1967) a terület több pontján is előkerült. A faj életmódjáról és hálószövéséről kevés ismeret áll a rendelkezésünkre. A Szentmihály-hegy egyik forráslápján tömegesen fordult elő az 1996 téli, valamint az 1997 kora tavaszi mintákban. A motoros rovarszívóval végzett felvételezés alapján, négyzetméterenként akár több százas egyedszámban is előfordulhat ezen a területen. A laboratóriumi vizsgálatok során sikerült az eddig ismeretlen hálószövési viselkedésével kapcsolatban is megfigyeléseket végezni. A kísérletek ez évben is folytatódnak. A Zákány-Őrtilosi-dombsor különleges klimatikus adottságait számos élőlénycsoport képviselői igazolták már. Ezen fajok sorát bővítheti az 1993-as talajcsapdázás során kimutatott Cybaeus angustiarum L. Koch, 1868 is, mely hegyvidéki bükkösök és szurdokerdők jellemző faja. Egy hím példánya került elő az őrtilosi vasútállomás feletti erdőből. A Dráva menti élőhelyek között kiemelkedő értéket képviselnek a száraz homoki gyepek, melyek közül a legjelentősebb darányi terület mellett említést érdemelnek az általam is vizsgált bélavári és tótújfalusi gyepfragmentumok. Két tipikusan az alföldi homokpusztákra jellemző melegkedvelő fajt érdemes megemlíteni az élőhely kapcsán: Oxyopes lineatus Latreille, 1806, Uloborus walckenarius (Latreille, 1806). Köszönetnyilvánítás Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik segítséget nyújtottak jelen közlemény elkészítéséhez. Külön köszönet illeti Dr. Uherkovich Ákost, aki ezúttal is igyekezett munkám feltételeit messzemenőkig biztosítani. Köszönet az általa irányított múzeumi kollektíva azon tagjainak, akik a kilencvenes években üzemeltetett talajcsapdák anyagait részemre biztosították. Kiemelt köszönet illeti volt mesteremet Dr. Loksa Imrét, aki a 1975 és 1985 között számos alkalommal végzett alapos gyűjtéseket a területen. Az általa gyűjtött anyagokat Dr. Loksa Imréné bocsátotta a rendelkezésemre. Segítségét ezúton is köszönöm. Végezetül, de nem utolsósorban köszönetemet fejezem ki családtagjaimnak, akik több ízben aktívan részt vettek a gyűjtőútjaimon a nyaranta csaknem elviselhetetlen szúnyogáradat ellenére is. A közlemény ábráinak elkészítéséért Eichardt János tanítványomat illeti köszönet.
