Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága II. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 9., 1998)
Szinetár Cs.: A Dráva mente pókfauna (Araneae) kutatásának faunisztikai eredményei. - Faunistic results of the investigation of spider fauna along the Dráva Region, Hungary
104 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 9. (1998) Értékelés A Dráva mentén vizsgált területek pókfaunája a várakozásnak megfelelően kiemelkedően gazdagnak bizonyult. Az eddigi vizsgálatok során kimutatott 251 faj a hazai fauna mintegy 35%-át jelenti. A Hortobágyi, valamint a Kiskunsági Nemzeti Parkok korábbi kutatásaival összevetve is figyelemre méltó ez az eredmény. A Hortobágyi Nemzeti Park területéről 221, a Kiskunsági Nemzeti Parkból pedig 174 fajt közöltek (LOKSA 1981C, 1987). A tapasztalt magas fajszám a vizsgálati terület élőhelyi változatosságának, valamint az alkalmazott gyűjtési módszereknek köszönhető. A vizsgálat körülményeinek bemutatásakor már említettem, hogy a különböző gyűjtőhelyeken eltérő intenzitású, módszerű, valamint időtartamú felvételezések történtek. Néhány alaposan kutatott terület esetében (Barcsi TK, Őrtilosi-dombság és ártér) későbbi közleményekben kívánok visszatérni az eredmények részletes értékelésére. Az alábbiakban a faunára új, illetve a ritka és a terület sajátos földrajzi adottságait jelző fajokat mutatom be röviden. Elsőként a Theridiidae családból előkerült faunánkra új fajokat említem meg. Euryopis saukea Levi, 1951. E feltűnő színezetű és mintázatú törpepókfaj a Barcsi borókás területén, Darány közelében került elő. 1994-ben öt, 1997-ben egy hím példányát gyűjtöttem fűhálózással, illetve a motoros rovarszívóval nyílt homoki gyepben. A faj méretében és mintázatában hasonlít a hazánkban is gyakori Euryopis flavomaculatahoz, mely konkrétan ezen a területen is gyakorinak számit az 1980-as talajcsapdás gyűjtések alapján. Az E. saukea esetében a test alapszíne fekete, az élő példányoknál kissé acélkék árnyalattal. A potroh felszínén jellegzetes gyöngyházfényű csillogó mintázatot visel, mely egyedenként is roppant eltérő lehet (1. ábra). A tapogatóláb alakja alapján egyértelműen elkülöníthető a nem többi közép-európai fajától. A pikkely és a tartó egyaránt a lábfej hossztengelyének irányába mutató hegyes nyúlványban végződik. A faj Észak-Amerikában és Közép-Európa déli részén fordul elő száraz, napos gyepekben. Európába feltételezhetően behurcolták (HEIMER, NETWIG 1991). Rugathodes instabile O.P.-Cambridge, 1871. A gyékényesi vasútállomás közelében 1995 nyarán (VII. 6.) patakparti növényzetről fűhálózással gyűjtöttem a faj egy hím példányát. Európai elterjedésű ritka faj, elsősorban hegyvidéki területeken fordul elő. Tipikusan kötődik a magas páratartalmú élőhelyekhez, így nedves erdőkben és lápréteken él elsősorban. Egész teste, beleértve a lábait is, sápadt sárga színű, a fejtoron és potrohán egyaránt jellegzetes sötét foltot visel (ROBERTS 1995). A hím csáprágója az Enoplognatha fajokhoz hasonlóan feltűnően hosszú és jellegzetes fogazatot visel. A faj egy nőstény példányát 1997 nyarán az Őrségben, a Szócei-lápréten gyűjtöttem közvetlenül a patak szegélyében.
