Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8., 1995)
Józan Zs.: Adatok a tervezett Duna-Dráva Nemzeti Park fullánkos hártyásszárnyú (Hymenoptera: Aculeata) faunájának ismeretéhez. - Data to the knowledge of the Aculeata fauna of the projected Duna-Dráva National Park, Hungary (Hymenoptera, Aculeata)
110 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 8.(1995) Pompiloidea Priocnemis sulci Balthasar, 1943 - Péterhida, 1993. V. 12. - 1 9. - Közép-Európából a Balkánon át Izraelig ismerjük elterjedését. MÓCZÁR (1956) még nem sorolta be a hazai Priocnemis fajok határozókulcsába. DélDunántúlon legtöbb lelőhelyét a Mecsekben és a Zselicben találtuk meg, Külső-Somogyban csak Somogytúr környékén került elő. A Balaton-felvidék több pontján is előkerült. Belső-Somogyban ez az első lelőhelye. Aporinellus moestus sericeomaculatus (Kohl, 1888) - Darány: Mocsilla-hegy, 1992. VII. 3.-1 9. - Ez a ritka mediterrán pókölődarázs faj régebben csak a Pesti-síkság és a Kiskunság homoki biotópjaiban került elő, fél tucatnyi lelőhelyről (MÓCZÁR 1956). A Dunántúlon - Nagybajom: homokpusztán kívül - ez a második ismert lelőhelye. Aporinellus obtusus (Gussakovskij, 1935) - Darány: Kúti őrház környéke, 1983. VI. 30. -19.- Igen ritka, pontusi faj. Hazai elterjedése az előhőzöz hasonló, Dél-Dunántúlon ez az első ismert előfordulása. Anoplius alpinobalticus Wolf, 1956 - Gyékényes: Lankóci erdő, 1993. VI. 17. - Euroszibériai elterjedésű, nedvességkedvelő állat. Magyarországon először a nemzeti parkok kutatása során került elő a Hortobágy egy és a Kiskunság három pontján (MÓCZÁR 1983, 1986). Közép-Európában másutt is igen ritka, Svájcon és DélSzlovákián kívül csak hazánkból ismert. Ez az első dunántúli lelőhelye. Vespoidea Polistes bischoffi (Weyrauch, 1937) - Tótújfalu: Dráva-völgy, 1993. VII. 18-1 9,1 him. - Déli elterjedésű faj. Magyarországon szórványosan gyűjtötték, a hegyvidékektől a Kiskunságig. Dél-Dunántúlon régebben csak Zamárdiban került elő (MÓCZÁR 1995). Microdynerus nugdunensis (Saussure, 1856) - Bélavár: Sul, 1992. VI. 17.; Keselyűs: Sió-part, 1983. VIII. 3.; Zákány: Hegyalja, 1993. VI. 2.; Vízvár: Kerep, 1992. VIII.-IX. (Malaise csapda). -2 9, 3 <f. - Valószínűleg a palearktikum déli részén szélesen elterjedt faj. A Kárpátok alacsonyabb területein többfelé megtalálták. Magyarország területén régebben csak Pécsett gyűjtötték (MÓCZÁR 1995). A szerző Dél-Dunántúl számos pontján kívül a Balaton-felvidéken is megtalálta (JÓZAN 1992a, 1992b, 1992c). Leptochilus regulus (Saussure, 1855) - Örtilos: Szentmihályhegy, 1985. VII. 12. - 1 Î. - Meleg- és szárazságkedvelő mediterrán faj. MÓCZÁR (1995) hazánkból csak három lelőhelyét közli: Érd, Kacs és Nagykőrös. A szerző Dél-Dunántúl 20 pontján találta meg, köztük a fenti lelőhelyen is. A Balaton-felvidék több pontján is előkerült. Stenodynerus clypeopictus (Kostylev, 1940) - Bélavár: Sul, 1992. VI. 17. - 1 9. - Meleg és száraz élőhelyekhez ragaszkodó redősszámyú darázs, mely a palearktikum nyugati részének déli felében elterjedt. Hazánkban a Kiskunsági és a Hortobágyi Nemzeti Park területén, meleg klímájú hegylábi övezetekben található néhány lelőhelye. Ancistrocerus dusmetiolus (Strand, 1914) - Keselyűs: Sió-part, 1993. VIII. 3. - 1 <f. - Nyugati-palearktikus faj. Magyarországon két lelőhelyről közölték: Sátoraljaújhely és Nagylóc. Discoelius dufouri Lepeltier, 1841 - Keselyűs: Sió-part, 1993. VIII. 3.-1 9. - Széles elterjedésű, palearktikus állat. A Kárpát-medencében a hegyvidékek néhány pontján (Kárpátok, Budai-hegység) és az Alföld erdőségeiben három helyen került elő. Mindenütt ritka. A szerző Bőszénfa, Ujvárfalva és Balatonfüred környékén is kimutatta. Sphecoidea Psen aier (Olivier, 1792) - Vízvár: Kerep, 1993. VII. 6. (Malaise csapda). - 1 9. - E paleraktikus fajt régebben csak a Kőszegi-hegységben gyűjtötték. A faunaterület romániai és szlovákiai részein többfelé kimutatták (BAJARI 1957). Az utóbbi néhány évtizedben Dél-Dunántúl számos pontján előkerült (JÓZAN 1992c). Az elmúlt években - vízvári lelőhelyén kívül - másutt nem sikerült gyűjteni. Tachysphex grandit Beaumont, 1965 - Darány: Mocsilla-hegy, 1982. VIII. 10. - 1 9. - Meleghez és szárazsághoz ragaszkodó pontomediterrán faj. Magyarországon a nemzeti parkok és a tájvédelmi körzetek kutatása során egyre több helyen került elő, de mindenütt ritka. Dél-Dunántúlon a Mecsekben, Belső- és Külső-Somogy néhány pontján mutatták ki (JÓZAN 1992b, 1992c). Előkerült a Balaton-felvidéken is. Solierella compedita (Piccioli, 1869) - Tótújfalu: Lugi-erdő, 1995. VI. 28. - 1 9. - A palearktikum déli részén szélesen elterjedt kaparódarázs faj. Magyarországon régebben négy lelőhelyét közölték (BAJÁRI 1957). A
