Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8., 1995)
Ábrahám L.: A tervezett Duna-Dráva Nemzeti Park recésszárnyú alkatú (Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera) faunájának természetvédelmi vizsgálata, I.. - Natural protection studies on the neuropteroid (Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera) fauna of the projected Duna-Dráva National Park (Hungary), I.
ÁBRAHÁM L.: A TERVEZETT DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK NEUROPTEROIDEA FAUNÁJA, I. 61 Eredmények A vizsgálat során 2588 példány Neuropteroideát sikerült begyűjtenem és meghatároznom. Ebből az anyagból 66 faj vált ismertté. Faunisztikai érdekességek közé azok a ritka fajok tartoznak, amelyeknek az előfordulása zoogeográfiailag, ökológiailag és természetvédelmi szempontból figyelemre méltó a Dunántúli-dombságon a hazai Neuroptera faunához viszonyítva. Kutatásaim során előkerült néhány ilyen faj, jellemzésükkel ezért részletesebben is foglalkozom. Aleuropteryx juniperi Ohm. Holomediterrán elterjedésű, európai faj, mely antropogén közvetítéssel még a faj leírása előtt Észak-Amerikába is eljutott (HENRY 1976). A fajt Európa számos országában megtalálták, de meglehetősen lokálisan fordul elő, mivel táplálék specifikációja révén a Juniperus és Cupressus nembe tartozó növényfajokhoz kötődik. Hazánkban elsőként a Barcsi Borókás TK-ból került elő 2 hím és 1 nőstény példánya 1988. augusztusában (SziRÁKl 1990). Feltehetőleg két nemzedékes. Az általam ismét gyűjtött és determinált példányok Darányból és Tótújfaluból származnak. Hazánkban mindezidáig ez az egyetlen ismert populációja. Coniopteryx hoelzeli Aspöck. Faunaelem-besorolása nem egészen tisztázott, feltehetőleg extramediterrán európai faunaelem. Ennek oka egy nomenklatúrái tisztázatlanság. Először a C. pygmaea néven ENDERLEIN leírt egy lisztesfátyolka fajt 1906-ban, valamivel később NA VAS és MACRET (1910) C. parthenia néven ugyanezt a fajt ismét leírta. Majd félévszázad elteltével ASPÖCK (1964) Coniopteryx hoelzeli néven újabb, а С pygmaea-hoz közeli fajt írt le. MEIN ANDER 1972-ben a Coniopterygidae világrevíziója alkalmával Aspöck 1964-ben leírt C. hoelzeli faját tévesen a C. pygmaea junior szinonimjának tekintette. GÜNTHER (1993) a С pygmaea lectotípus hím tanulmányozása alapján megállapította, hogy nem a C. hoelzeli Aspöck a junior szinonim, hanem a C. parthenia Navas et Macret a junior szinonimja C. pygmaea-пак. így a szakirodalomban számos vizsgálat, felmérés során a C. hoelzeli fajnév alatt а С pygmaea húzódhatott meg, és az elterjedési adatok a két közeli rokon faj esetében keveredtek. Hazánkban a C. pygmaea általánosan elterjedt a fenyőtelepítések következtében. Elterjedését a 2. ábra mutatja. А C. hoelzeli hazánkban ritka, Magyarországon csak Béda-Karapancsa TK-ban (ÁBRAHÁM és SZIRÁKI 1992), Bátorligeten és az Aggteleki TK területén (SZIRÁKI 1992) vált ismertté. ÚJHELYI (1979) Fenyőfőről faunára új fajként említi, de ezt korrigálja egy másik megjelent dolgozatában (ÚJHELYI 1978). (A két dolgozat megjelenési éve között az ellentmondás abban áll, hogy hazánkban a kéziratok megjelenése olykor hosszú időt vesz igénybe, és néha visszafelé történik a dátumozás is.) А C. pygmaea nemcsak széles körben terjedt el hazánkban, de feltehetőleg domináns erdei és fekete fenyő preferáló faj. A C. hoelzeli esetében a gyűjtőhelyek nem mutatnak fenyő preferenciát, hanem inkább a lombos fafajokhoz kötődnek (Quercus, Fagus, Carpinus, Acer, vö. ASPÖCK et al. 1980, ÁBRAHÁM és SZIRÁKI 1992). Hazai elterjedését mutatja a 3. ábra. Sympherobius klapaleki Zeleny. Expanzív holomediterrán faunaelem, melynek nagyon kevés európai és hazai lelőhelye ismert. Lomblevelű fákról és bokrokról gyűjtötték. Két generációsnak tűnik, melynek fejlődési alakjai még ismeretlenek (ASPÖCK et al 1980). Első hazai előkerüléséről STEINMANN (1967) számol be. Bár SZENTKIRÁLYI (1992) vizsgálatai alapján azt találta, hogy csak hazánk sík vidékein él, azonban lelőhelyi adatait domb- és hegyvidékekről is ismerjük. Hazai elterjedését az 5. ábra mutatja.
