Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8., 1995)

Ábrahám L.: A tervezett Duna-Dráva Nemzeti Park recésszárnyú alkatú (Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera) faunájának természetvédelmi vizsgálata, I.. - Natural protection studies on the neuropteroid (Megaloptera, Raphidioptera, Neuroptera) fauna of the projected Duna-Dráva National Park (Hungary), I.

ABRAHAM L.: A TERVEZETT DUNA-DRÁVA NEMZETI PARK NEUROPTEROIDEA FAUNÁJA, I. 55 A tervezett nemzeti parkon belül több kisebb természetvédelmi terület is van (pl. CúnSzaporcai Természetvédelmi Terület, Lankóci-erdő ТТ., Őrtilos-Szentmihályhegyi TT. stb.), amelyek összevonásából és erőteljes kibővítéséből alakulna ki a Nemzeti Park területe. E területek recésszárnyú faunájának kutatásával senki sem foglalkozott. Egyetlen kivétel a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet, amelynek faunája számos rovarcsoport vonatkozásában országos viszonylatban is jól ismert, köszönhetően az 1975-ben indult „A Mecsek és környéke természeti képe" tájkutató programnak (UHERKOVICH 1977). A Barcsi Borókás recésszárnyú faunájáról ÚJHELYI (1981,1985) adott rövid értékelést, főleg Uherkovich Ákos gyűjtései alapján. A kimutatott 30 faj közül a vizsgált területről csak a Hemerobius simulans Walker, 1853 nem került elő a mostani mintavételezések alkalmával. Ezenkívül ismert volt még az Aleuropteryx juniperi Ohm faj is, amelynek a hazai faunában való első előfordulásáról SZIRÁKI (1990) számol be egy rövid közleményben. A tervezett Duna-Dráva Nemzeti Park Duna menti szakaszán a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet recésszárnyú faunája már feltárt (ÁBRAHÁM, SZIRÁKI 1992). Munkám során Uherkovich Ákostól, a kutatási csoport vezetőjétől rengeteg információt és gyűjtött anyagot kaptam, amelyért hálás köszönettel tartozóm neki. Anyag és módszer A Dráva menti recésszárnyú fauna felmérésekor, a nappali gyűjtések alkalmával, a fű-, a cserje- és a lombhálózást alkalmaztam, ennek segítségével a szegélytársulásokban gyűjtöttem eredményesen. A Neuropterák családjai közül a Sisyridae, a Mantispidae, a Chrysopidae, a Hemerobiidae és a Myrmeleontidae család fajai fényre jól repülnek, ezért éjszakánként 160 W-s kevertfényű (normál és higanygőz, Tungsram HMLI típusjelű) lámpával gyűjtöttem. Kevés anyag származik az etilén-glikolos fénycsapdákból, melyek időszakosan működtek a Dráva mentén. Sajnos a fénycsapdák telepítése a nemzeti park területén kevés lehetőség kínálkozik, mivel a múltban zárt terület volt, így állandóan lakott, villannyal ellátott hely kevés akad, s ráadásul a csapdatelepítésekre ideálisnak tűnő határőr-őrsöket mind felszámolták. Néhány alkalommal használtam kis teljesítményű (8 W-s Daishin F8T5BLB típusú), sötét színű, UV csővel üzemelő vödörcsapdákat is, de sajnos ezek nagyon kevés anyagot fogtak. Néhány fajt egyeléssel sikerült megfognom, így pl. a nagy termetű hangyalesőket, amelyeket elsősorban a homoki gyepekből felzavarva csíptem el. Ezenkívül a hangyaleső fajok lárváit épített tölcséreikből kiszitáltam, majd nevelési kísérleteket folytattam a fajok lárváinak pontos morfológiai elkülönítése, valamint az intraés interspecifikus kapcsolataik tisztázása végett. Vizsgálati anyag Mivel a Dráva mentéről nagyon kevés publikált adat állt rendelkezésünkre a jelenlegi vizsgálat megkezdése előtt, ezért azokat a gyűjteményeket, amelyek tartalmaztak recésszárnyú anyagot, a teljes adatlista összeállítása miatt újra felvettem. Ezt tehettem azért is, mert az így feldolgozott anyag még a félszáz példányt sem érte el. A Coniopteryx fajok nőstényeinek az elkülönítését SZIRÁKI (1992a, 1992b) munkái alapján végeztem el.