Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8., 1995)

Majer J.: Adatok a Dráva halfaunájához (Pisces) és egyes holtágak vízminőségéhez. - Data to the fish fauna (Pisces) of Dráva river (Hungary) and to the quality of backwaters

MAJER J.: ADATOK A DRÁVA HALFAUNÁJÁHOZ ÉS EGYES HOLTÁGAK VÍZMINŐSÉGÉHEZ 199 A halfauna értékelése (2. táblázat) Pelagophil fajok. Mindössze egy őshonos faj került elő: a garda (Pelecus cultratus), továbbá még 4 betelepített faj tartozik ide. Egyedsűrűségére nincs adatunk. Lithopelagophil fajok. A lithopelagophilek között a kecsege (Acipenser ruthenus) a gyakrabban előforduló faj. A kavicsos, áramló vizű mederrészek jó szaporodási helyei. A viza (Huso huso), a sőregtok (Acipenser stellatus) és a vágó tok (Acipenser güldenstaedti) valószínűleg eltűnt a folyóból, ezt feltételeztük a sima tokról is (Acipenser nudiventris), azonban ezt a fajt 1989-ben bizonyítottan megfogták Heresznyénél. Menyhal (Lota lota) előfordulására mindössze 1 adatunk van. Lithophil fajok. A lithophil csoportból a domolyko (Leucicus cephalus), a laposkeszeg (Abramis balerrus), a bálin = ragadozó ón (Aspius aspius) és a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) gyakoribb. Ezek a homokos, kavicsos medrű, sekély és nagy kiterjedésű vizeket kedvelik, amelyekben a folyó bővelkedik. A phytolithophil fajok közül a dévérkeszeg (Abramis brama), a bodorka (Rutilus rutilus), a küsz (Alburnus alburnus) és a sügér (Perca fluviatilis) gyakori. Ahogy azt az adatokból látjuk, a nyílt aljzaton ívó halfajok vannak legnagyobb számban. Kevésbé elterjedt az ikrarejtők és a fészekre ivók csoportja. Míg a nyílt aljzaton élők csoportjában azonos mennyiségben fordulnak elő lithophil és phytophil fajok, addig az ikrarejtők és fészekre ikrázók csoportjában zömmel phytophilok és minimális számban speleophil fajok fordulnak elő. A Dráva főágában a lithophil (ideértve a lithopelagophil és a phytolithophil) élőhely igényű fajok találhatnak szaporodási lehetőséget. A változó vízmennyiségű holtágakban, mellékágakban a legtöbb limnophil faj jelen van, ha a tavaszi, nyári zöldárkor a vizek kapcsolatban kerülnek a főággal. E fajok szaporodása szoros összefüggésben van az ivás időszakában mutatkozó kedvező vagy kedvezőtlen feltételekkel. Mivel az ivadék jelentős hányada a nyár folyamán, illetve a vegetációs periódus második felében ismét visszakerül a főágba és annak áramló vizében jelentős távolságra lesodródik, és más területen is meghatározza az adott faj mennyiségét. A lithophil csoportba tartozó fajok közül a leggyakoribbak - éppen tömeges előfordulásuk révén - jelentős értékeket képviselnek az élővilágban. A fejes domolyko (Leuciscus cephalus), a ragadozó őn (Aspius aspius), a márna (Barbus barbus), a paduc (Chondrostoma nasus), a lapos keszeg (Abramis ballerus), a bagolykeszeg (Abramis sapa) és a szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) а sekélyebb, de nagy kiterjedésű homokos-kavicsos, áramló vizű medrekben ívik legszívesebben. A phytolithophil csoportba tartozó fajok közül a jászkeszeg (Leuciscus idus) és a dévérkeszeg (Abramis brama) gyakori horgászzsákmány, de mint jelentős táplálék, különféle ragadozó halfajok számára is fontosak. A phytophil csoportba sorolt fajok közül értékét tekintve magasan kiemelkedik a csuka (Esox lucius) és a ponty (Cyprinus carpio). Tömegei miatt nem kevésbé jelentős a karikakeszeg (Abramis bjoerkna) és a két kárászféle (Carassius carassium, C. auratus). Ezek ívóhelyei a mellékágak szinte teljesen állóvízű szubmersz, vízinövényzetet tartalmazó részei.