Uherkovich Ákos: A Dráva mente állatvilága I. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8., 1995)

Majer J.: Adatok a Dráva halfaunájához (Pisces) és egyes holtágak vízminőségéhez. - Data to the fish fauna (Pisces) of Dráva river (Hungary) and to the quality of backwaters

MAJER J.: ADATOK A DRÁVA HALFAUNÁJÁHOZ ÉS EGYES HOLTÁGAK VÍZMINŐSÉGÉHEZ 193 magnézium-hidrokarbonátion típusú víz Рл-ja 10 körül van, kifejezetten lúgos, klorofilltartalma alapján eupolitrófikus víz. A mért nitrogénformákból kiemelendő a viszonylag jelentős mennyiségű ammónia 0,76-0,92 mg/l. A Secchi koronggal mért átlátszóság 0,36, 0,52 m volt. A sófelhalmozódás és a magas trofitási érték egy labilis, öregedő és pusztuló tóra utal. A feltöltődő holtág horgászvíz, a halfaunáját a gyakori betelepítések, az intenzív horgászat határozzák meg. A horgászzsákmányokat alkalmanként átvizsgálva és néhány teszthálózást elvégezve a holtág halfajokban a Drávához viszonyítva igen szegény, a leggyakoribb Cyprinidae fajok jellemzik. 2. Drávaszabolcs, a kendergyár mögötti ártéren lévő holtág (4-6. diagram). Halobitása alapján béta-oligohalobikus (híg édesvíz), kalcium- és magnézium-hidrokarbonát típusú víz. A Dráva ion-össztételétől legfeljebb a kissé alacsonyabb szulfáttartalmával tér el. Vízszintingadozása a Dráva vízjárásától és a csapadéktól függ. Zöldárkor a Dráva a holtágat átöblíti. A víz p

H-ja enyhén lúgos. A klorofilltartalma alapján politrofikus víz. A halfaunáját még fel kell mérni, bár az átöblítések miatt nem várhatunk különlegességeket. 3. Cún-Szaporca, Kisinci-tó (7-9. diagram). Sótartalom alapján alfa-oligohalobikus (tömény édesvíz), egy-egy kiadós eső után béta-oligohalobikusra (közepes édesvíz) hígul. Oldott sótartalma meglehetősen magas, a Drávában mértnek a 2,5-szerese. Nátriumhidrokarbonátion típusú víz, p„-ja a négy mintavételkor 7,5, 7,3, 7,7 és 7,85 volt, enyhén lúgos. Klorofilltartalma alapján politrofikus víz. A mért nitrogénformákból 0,25 mg/l ammóniát mutattunk ki. A sófelhalmozódás és a magas trofitási érték egy labilis, öregedő és pusztuló tóra utal. Halradarral mérve a mederfeneket, azt 0,5-0,8 m vastagságú iszap borítja. A feltöltődő holtág védettsége ellenére horgász víz. 4. Barcsi Tájvédelmi Körzet, Kisbók (10-11. diagram). Sótartalom alapján béta-alfaoligohalobikus (közepes édesvíz). Oldott sótartalma a Dráváénál nagyobb. Kalciummagnézium-hidrokarbonátion típusú víz, p

H-ja a két mintavételkor 8,2 és 7,5 volt, enyhén lúgos. Klorofilltartalma alapján eupolitrófikus. Figyelemre méltó, hogy 0,54 mg/l ammóniát mértünk. A nyári időszakban erőteljes algásodás észlelhető, tipikusan planktonikus eutrofizáció. A tó állapota gyorsan romlik. Halfaunája még nem került felmérésre. 5. Barcs, Magaspart (12-14. diagram). Sótartalom alapján béta-oligohalobikus (híg édesvíz). Oldott sótartalma a Dráváéhoz hasonlít. Kalcium-magnézium-hidrokarbonátion típusú víz, p

H-ja a két mintavételkor 7,8 illetve 7,2 volt, enyhén lúgos. Klorofilltartalma alapján mezotrófikus víz. A nitrogénformákat nem tudtunk kimutatni. Terjedelme és mélysége, valamint a víz minősége alapján a Dráva holtágai közül a legértékesebb. A halfauna felmérése folyamatban van. 6. Barcsi borókás, Nagyberek (15-17. diagram). Sótartalom alapján béta-alfaoligohalobikus (közepes édesvíz). Oldott sótartalma a Dráváénál nagyobb. Kalciummagnézium-hidrokarbonátion típusú víz, p

H-ja a három mintavételkor 6,2, 6,5 és 6,92 volt, enyhén savas. Gyakorlatilag a tóból visszamaradt tócsából vettük a vizet. KÁDÁR (1983) mérésével öszehasonlítani a tó kiszáradásakor a mederben visszamaradt pocsolyát nem érdemes. A víz maradványa a Kádár által mértekhez képest annyit változott, hogy a p

H-ja emelkedett, a szulfát- és kloridtartalma csökkent. 7. Dráva, Drávaszabolcs, országhatár, közúti hídnál (18-19. diagram). Halobitása alapján béta-oligohalobikus (híg édesvíz), kalcium-magnézium-hidrokarbonát típusú víz. A diagramot a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Igazgatóság adataiból szerkesztettük meg. Saját méréseinkhez összehasonlító adatként használtuk.