Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)
Kevey B. - – Borhidi A.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet bükkösei. - Beeches of Nature Conservation Area at Boronka region
Querco-Fagea fajok: Acer campestre (V), Betula pendula (III), Brachypodium silvaticum (III), Cornus sanguinea (V), Corylus avellana (V), Crataegus monogyna (V), Euonymus europaeus (V), Polygonatum latifolium (III), Quercus robur (V), Rhamnus cathartica (III), Symphytum tuberosum (TV), Tilia cor data (V); Salicetea pupreae fajok: Rubus caesius (III); AJnetea glutinosae fajok: Dryopteris carthusiana (IV); Carpino-Fagetea (Fagetalia) fajok: Athyrium filix-femina (III), Circaea lutetiana (IV), Glechoma hirsuta (III), Knautia drymeia (III), Milium effusum (IV); Alno-Padion fajok: Fraxinus angustifolia ssp, pannonica (IV)» Leucojum vernum (III); Quercetea pubescenti-petraeae fajok: Quercus cerris (III). A Carpinion jellegű fajok 9%-os részaranya (2. táblázat) is e kollin jelleget támasztja alá. Mindezekből az következik, hogy - mint más dombvidéki tájakon - itt sem különülnek el olyan élesen a bükkösök a gyertyános-tölgyesektől, mint hegyvidékeken (vö. BORHIDI1960,1963, 1965, 1966, 1968, 1984; PÓCS 1960; TÖRÖK-PODANI-BORHIDI1989; HORVÁT 1972). Ezzel szemben feltűnő a Carpino-Fagetea (Fagetalia) fajok rendkívül magas csoportrészesedése (2. táblázat), amely azAsperulo-Fagion elemekkel együtt mintegy 40%-ot tesz ki. Utóbbi azt bizonyítja, hogy valódi bükkösökkel állunk szemben. Ezek után felmerül a kérdés, hogy a társulás azonosítható-e a Belsó-Somoggyal határos Zalai-dombvidék (PÓCS I960) és Zselic (BORHIDI 1960,1984) löszdombjainakbükköseivel (Vicio oroboidi-Fagetum). Ebből a szempontból figyelemre méltó az Alno-Padion fajok 6,5%-os részaránya (2. táblázat), mely a társulásnak bizonyos fokú "ligeterdős" jelleget tulajdonít. Belső-Somogyot kétoldalról határoló löszdombok bükköseiben e növények sokkal alárendeltebb szerepet játszanak. Továbbá a Vicio oroboidi-Fagetum zalai és zselici állományaiban megfigyelhető szubmediterrán-balkáni hatás Belsó'-Somogyban már alig érvényesül, így a Fagion illyricum elemek mindössze 1,2%, a Quercion farnetto jellegű fajok pedig csak 0,8% csoportrészesedést mutatnak, s kettőjük összege is csupán 2%-ot tesz ki (2. táblázat). A Zalai-dombvidék és Zselic bükköseinek ilyen növényei közül hiányzik itt az Aremonia agrimonioides, a Helleborus dumetorum, a Lathyrus venetus, a Polystichum setiferum, a Ruscus hypoglossum, a Vicia oroboides, továbbá igen alárendelt szerepet játszik a Tilia argentea. Utóbbi a Boronka-melléki TK bükköseiből ugyan nem került elő, de Somogyszob és Kaszópuszta közötti bükkállományok némelyikében előfordul. A fenti érvek alapján Belső-Somogy homokvidékének bükkösei cönológiailag nemcsak a hegységek, hanem a szomszédos löszdombok bükköseitől is jól elkülönülnek, ezért indokoltnak látszik új társulásként való leírásuk. Névadó fajként a viszonylagos gyakoriságot mutató Leucojum vernum-ot emeltük ki, ugyanis e faj jól kifejezi az asszociáció egyéb bükkösöktől eltérő "ligeterdős" jellegét. Belső-Somogy homoki bükköseinek neve tehát: Leucojo verno-Fagetum KEVEY et BORHIDI ass. nova. 63
