Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Majer J.: Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet zoológiai felmérése (gerinces fauna) 1990-1991. - The zoologic survey of Boronka Nature Conservation Area (Vertebrate fauna)

1990. jún. 27. Marcali 19 K. 1990. jól. 2. Böhönye 6D. 1991. máj. 20 Marcali 19 B. 1991. jún. 11. Marcali 19 B. 1991. júl. 19. Marcali 19 B. 4. Kockás sikló - Natrix tessellata tessellata (Laurenti) Gyakran a vízisiklóval azonos élőhelyen él, azonban annál sokkal jobban a vízhez kötött. Csak párosodás, tojásrakás és téli álom idején távolodik el víztől. Mindössze 1 alkalommal észleltük. Előfordulási helye: 1990. jún. 2. Marcali 19 G. 1 példány. 5. Keresztes vipera - Vipera berus berus Linnaeus, 1758. Hazánkban sík- és dombvidékeken szigetszerűen fordul elő. A Somogy és Zala megyei populációkat DELY (1978, 1983) boszniai keresztes viperának (Vipera berus bosniensis Boettger, 1889.) tartja. Az alfaji hovatartozás fölöttébb kétséges, mert korábban a Baláta tónál és most itt is találtunka törzsalakkal megegyező 1, valamint a"boszniai" alfajnak tartott 2 szem alatti pikkelysoros (scuta subocularia) példányokat. Előfordulási adatok: 1 példány. 2 példány. 2 példány. 1 példány. 2 példány. D. Madarak - Aves A madártani adatfelvételezések során 5 területet különböztetünk meg, amelyek jellegüknél fogva más-más madáregyüttest tartanak el (3. táblázat). A fokozottan védett fajok fészeknyilvántartását elkészítettük. 1. Tölgyesek (Querceto-Ulmetum, Quercetum petraeae-cerris asphodeletosum, Quercetumpetraeae-cerrispteridietosum), amely helyenként Querceto- Ulmetum-ba van átváltóban. Mélyebb részeken égerlápok és égeresek (C'ar ici elongate-Alnetum). Az 1. élőhely jellegéből eredően a leggazdagabb mind a fajösszetételt, mind pedig a fészkelő párok számát illetően (3. táblázat). Az öreg faállományú erdők, lehetővé tették nagyszámú dendrikol faj megtelepedését. 2. számú, elegyes erdők (akácos, fenyves, stb.) madáregyüttese az előbbihez hasonló fajösszetételű, de annál némileg szegényebb. Itt feltételezhetően a keményfaerdők madáregyüttesének terjeszkedését, illetve korábbi területének visszahódítását figyelhetjük meg. A faunaelemek megoszlása minőségében és arányaiban is természetesen az előbbihez hasonló. A3, élőhely (Gyótai-halastavak) a fűz- és égerlápos, valamint a velük szoros kapcsolatban lévő sasos helyek (Caricetum riparietosum) a vizsgált helyek közül ez a legkisebb kiterjedésű. A nyílt vizén észlelt fajokat is feltüntettük, de ezt nem tekintjük elkülöníthető élőhelynek. 4. Az irtások, irtásrét és kaszáló (Moliniatum coeruleae stb.). Továbbá a fiatal telepítések madarai. A szomszédos élőhelyektől jól elkülönülő, viszonylag kevés fajt tartalmazó, a vonulókat nem tekintve, kis egyedszámú (3. táblázat) madáregyüttes alakult itt ki. 5. A Nagybajom, Böhönye és Mesztegnyő határában lévő halastavak és a körülöttük levő lápok madárnépessége. Egészen sajátos élőhely, ahol a parti régióban jellegzetesen mocsári és erdei fajok keverednek. Ennek következtében egy fajgazdag madár népességet találunk. (3. táblázat, 2. grafikon). A nyílt vizén észlelt fajokat itt is feltüntettük, de ezt sem tekintjük elkülöníthető élőhelynek. 364