Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)
Kevey B. – Juhász M. – Klujber K. – Borhidi A.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet védett növényei. - The protected plants of Nature Conservation Area at Boronka region
A flőrakutatás története Belső-Somogy homokvidékén - így a Boronka-melléki TK területén is - eddig kevesen végeztek rendszeres és részletes flórakutatást. Az első adatok KTTAIBEL PÁL nevéhez fűződnek, aki 1799-ben kisebb flóralistát készítette területről. Századunk első felében BOROS ADAM, majd második felében BORHIDI ATTILA munkássága érdemel említést. E szerzők átfogó képet nyújtanak a terület flórájáról, sőt vegetációjáról is. A tájvédelmi körzet létrejötte után új flórakutatási lehetőségek nyíltak, s tervbe vettük a védett növényfajok elterjedésének pontos feltérképezését. Itt mondunk köszönetet Horvát Adolf Olivér, Novacsek Péter, Tömösváry Tibor és Pintér András kutatóknak, akik terepismeretükkel, valamint közöletlen adataik rendelkezésünkre bocsátásával támogatták munkánkat. A tájvédelmi körzet védett növényei A jelenleg védett növényekkel kapcsolatban ismét KTTAIBEL PÁL nevét kell elsőként említenünk, aki utinaplóiban az Adenophora liïiifolia, a Leucojum vernum, a Menyanthes trifoliata és a Parnassia palustris előfordulására utal. Hosszú kutatási szünet után BOROS ÁDÁM, majd BORHIDI ATTILA munkásságának eredményeként a publikált védett növények fajszáma 26-ra emelkedett. Ezekhez hozzá kell számítanunk azt a hat közöletlen fajt, melyek előfordulásával kapcsolatban utóbbi két kutató kézirataiban találhatók feljegyzések. Ujabban végzett felméréseink során e 32 védett növényfajból hetet nem sikerült megtalálnunk (Adenophora liliifolia, Carex umbrosa, Inula helenium, Ludwigiapalustris, Parnassia palustris, Pulsatilla grandis, Stipa pennata), viszont további 17 - eddig publikálatlan - természeti érték került elő. A 49 védett faj közül a Digitalis lanata fokozott védelem alatt áll, míg hat faj (Dianthus superbus, Digitalis lanata, Eriophorum latifolium, Ophioglossum vulgatum, Scilla drunensis, Trollius europaeus) a tájvédelmi körzet jelenlegi területén kívül található. Utóbbiak a TK esetleges területi bővítésének alapjait képezhetik. Ennek elősegítése érdekében - az általunk pontosan ismert lelőhelyek alapján - a védett növények elterjedését térképeken ábrázoltuk (1-17. ábra). A fajok felsorolását SOÓ (1964-1980) sorszámai szerint végezzük. A hossszú időn át nem publikált adatok esetében - hozzávetőleges pontossággal - megjelöltük a felfedezés évszámát. Olyan esetekben, amikor az "ined." (ineditum = kiadatlan közlés) rövidítés után évszám nem következik, az adat az 1985 utáni évekből származik. Az általunk ismert populációkban erdőtagokra, illetve helyrajzi számokra vonatkoztatott - egyedszámbecslést is végeztünk. Ezek kódszámaiból a védett faj vitalitására lehet következtetni (1 = 1-10 egyed, 2 = 11-100 egyed, 3 = 101-1000 egyed, 4 = 1001-10000 egyed, 5 = 10000-nél több egyed). Az általunk használt földrajzi nevek (dűlőnevek) a Magyarország földrajzinév tára II.: Somogy megye (FÖLDI 1978) és Somogy megye földrajzi nevei (PAPP - VÉGH 1974) с kötetekben találhatók. P 20. Ophioglossum vulgatum (1. ábra). Társulási viszonyai: lápréteken, zsombékosokban. Elterjedése: csak a TK-en kívül. Nagybajom "Sárdi-dűlő: a falutól keletre" (JUHÁSZ ined.). Egyedszámbecslési kódszám: 3. 28
