Ábrahám Levente: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7., 1992)

Ábrahám L.: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet nagylepke faunájának természetvédelmi feltárása I. (Lepidoptera). - The preserving reveal of the large moths and butterflies fauna at Boronka-melléki protected area (Lepidoptera)

Apamea epomidion Haw. Eurázsiái elterjedésű faj. Hazánkban csak szórványosan fordul elő, legtöbb adata a középhegységből van. Különösen ritka a Dél-Dunántúlon, ahol a Zselicből ismerjük (Kaposvár mellett) és a Nyugat-Dunántúlon is csak két lelőhelye ismert, Sopron és Egyházasrádóc (KOVÁCS 1953). A faj hernyója fűféléken fejlődik. UHERKOVICH (1981) középrigóci lelőhelyeit említi, ami már Belső-Somogyhoz tartozik. Phragmitiphila nexa Hbn. Az országszerte ritka fajnak több példánya került elő a TK-ból, hazánkban a legnépesebb populációja a Dél-Dunántúlon (Drávasíkon, BelsŐ-Somogyban) él. Szintén nagyobb számban találták a horvátországi Drávasíkon (KRANJCEV 1985) Láperdei faj, védett. A láperdők kivágásával, vízrendezési munkálatok miatt aktuálisan veszélyeztetett. Archanara neurica Hbn. A feltöltődési társulások tipikus faja hazánkban ritka, kevés lelőhelyről és csak kis példányszámban került elő. Belső-Somogyból a mikéi és középrigóci előfordulása ismert (UHERKOVICH 1981). Staurophora celsia L. Homokvidékeink jellegzetes faja, de a Bakony dolomit rétjein is él. A Dél-Dunántúlon KOVÁCS (1953-1955) Kiskorpád, Németlad (Lad), belső-somogyi előfordulási helyeit említi. Külső megjelenésében rendkívül impozáns faj, hazánkban védett. A TK területén két pontról került elő. A Böhönye környéki gyűjtőhelyét, ahol először nagy példányszámban megtaláltam, elpusztították (tarvágás után felszántották a területet), ennek ellenére valószínű, hogy a TK területének más pontjairól előkerülhet, mert hasonló jellegű társulásoka tájvédelmi körzetben sokfelé vannak. A faj potenciálisan veszélyeztett. Diachrysia zoesimi Hbn. A ritkább aranybaglyok egyike. A faj tápnövénye a Sanguisorba officinalis, melyet a jobb vízellátottságú réteken találtunk meg. E tápnövényhez másik két, ritka boglárka lepke is kötődik, a Maculinea teleius Brgst., Maculinea nausithous Brgstr. Ezen fajok élőhelyeit a TK határán kívül találtuk meg. A fajok védelmét szolgálná e területek védetté nyilvánítása és művelési ág változatlansága. A faj kétnemzedékes. Diachrysia chryson Esp. Úgy tűnik, hogy a bő csapadékú kis tengerszint feletti magassági helyeken, mint pl. Belső-Somogy, a faj előfordul, de nem gyakori. Itt két nemzedékes. Hazánkban elsősorban középhegyvidékeinken került elő. Larentia clavaria Haw. Ritka késő ősszel rajzó araszolónk (október, november). Az első hazai példánya 1950-ben Nagybajomban (ÁBRAHÁM 1989), került elő ma az ország számos pontjáról ismert. A 266