Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Szinetár Csaba: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet pókfaunája (Araneae) • Spider fauna of the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.
XVIII. Alsó-Béda - idős (kb. 80 év) keményfás-ligeterdő (cs) XIX. Felső-Béda - idős (100 év) keményfás-ligeterdő (cs) XX. Felső-Béda - fiatal (kb. 15 év) visszatelepített keményfás-ligeterdő (cs) XXI. Felső-Béda - idős (kb. 80 év) keményfás-ligeterdő (cs) A gyűjtési időpontokból látható, hogy a növényzeti gyűjtések egy tavaszi és két őszi időszakban történtek, míg a talajcsapdák késő ősztől tavaszig működtek a területen. Mindezekből következik, hogy teljes éves üzemeltetésű talajcsapdákkal valamint a tavaszi növényzeti gyűjtésekkel a fajlista még bővülhet. A begyűjtött állatok konzerválása és tárolása 70 %-os metilalkoholban történt. A fajok elnevezésénél elsősorban ROBERTS (1985, 1987) munkáját vettem alapul. Eredmények A vizsgálat során együttesen 1957 pók került befogásra. Ezek 20 családot, 74 nemet és legalább 105 fajt képviselnek (1. táblázat). (Néhány genus fiatal példányai (spp. juv.) között feltételezhetően több faj is képviselt.) Az anyagban 821 ivarérett - ebből 326 nőivarú és 495 hím - valamint 1136 fiatal példány szerepelt. A gyűjtések két, faunánkra új faj előfordulását bizonyították. A Porrhomma montanum (Jackson 1913) valamint a Phintella castriesiana (Grube 1861) korábban nem volt hazánkból ismeretes. A Porrhomma montanum egy hím példányát 1991. májusában Erdőfű községhatárában, keményfás-ligeterdőben fűhálózással fogtam. A faj Angliából, Németországból és Csehszlovákiából is ismert. PLATEN (1984) mint túlnyomórészt hygrofil, erdőlakó fajt említi. Neve félrevezető, előfordul ugyan 1000 m feletti magasságban is (JACKSON 1913), de nem hegyvidéki faj. Németországból vízmenti élőhelyekről és mesofil lomboserdőkből ismert (WIEHLE 1956, PLATEN 1984). Az ivarszerveiről WIEHLE (1956) valamint M.J. ROBERTS (1987) közöl részletes rajzokat. A Phintella castriesiana (Grube 1861) (= Telamonia castriesiana Grube) ugrópók fajból 1 fejlett nőivarú és 8 fiatal példányt gyűjtöttem. Valamennyi kopogtatással került elő a hullámtér cserjéinek lombjáról. A faj palearktikus elterjedésű. Dél-európai előfordulását PRÓSZYNSKI (1990) pliocén kori reliktumnak tekinti. Korábbról SIMON (1914) határozójában szerepel, s ő is mint déli jellegű fajról ír. Jellegzetes potrohrajzolata (SIMON 1914) a fiatalokra is jellemző. A fentieket követően említést érdemel a Dipoena torva - mint Európa szerte és így nálunk is ritka faj - előkerülése is. Egy hím példányát a Porrhomma montanumhoz hasonlóan Erdőfűnél fogtam. Különleges alakú fejtora sajátos megjelenését eredményezi (1. kép). Az Его furcata említhető még mint relatíve ritka faj, mely főleg hegyvidéki területeken él, de az Alföldről is vannak adatai, így például a lakitelki Toserdőből is (LOKSA 1987). A továbbiakban három élőhelytípusba összefoglalva kívánom röviden jellemezni a terület pókfaunáját. 1. Puhafa-ligeterdők és a hozzájuk csatlakozó magaskórósok (I, II, VI, IX, XVI minták). Ezekből a mintákból 60 faj 639 egyede került elő. Néhány faj kiugróan magas egyedszámmal szerepel, így például az Oxyopes ramosus, a Pisaura mirabilis és a Tetragnatha fajok közel az összegyedszám feléért felelősek. 249
