Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Horvatovich Sándor: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet futóbogarai és állasbogarai (Coleoptera: Carabidae, Rhysodidae) • The Carabidae and Rhysodidae (Coleoptera) of Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary.
j Dunántúli Dolg. Term, tud. Sorozat 16 | 79- 97 | Pécs, 1992 A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet futóbogarai és állasbogarai (Coleoptera: Carabidae, Rhysodidae) HORVATOVICH Sándor HORVATOVICH, S.: The Carabidae and Rhysodidae (Coleoptera) of Béda-Karapancsa landscapeprotection area. Abstract. The author presents the Carabidae and Rhysodidae fauna of this landscape protection area. A list of 164 species of Carabidae and 2 species of Rhysodidae with their localities is given. The rare and characteristic species and some problems of their protection are discussed. A csaknem 65 km 2 védett terület futóbogarairól és állasbogarairól semmiféle elterjedési adat nem ismert a hazai szakirodalomban. A Budapesti Természettudományi Múzeum muzeológusaként az 1968-ban végeztem talajcsapdás gyűjtést, amelyet mostanáig nem publikáltak. A tanulmányomban szereplő valamennyi elterjedési adat az 1989-től kezdődő kutatások eredménye, így a jelenlegi állapotot tükrözi. A címben említett mindkét bogárcsaládban vannak olyan fajok, amelyek országos mércével ritkák, sőt vannak olyanok is, melyek populációinak megőrzése Magyarországon egyedül csak a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet területén lehetséges, azon egyszerű oknál fogva, hogy hazánkban csak itt fordulnak elő. Emiatt a ritka fajoknál összeállított országos elterjedési adatok, illetve jellemzések "Vörös könyv" fontosságúak. A három éven át különböző - részben automatikus jellegű - gyűjtőmódszerek segítségével a futóbogarak 164 faja került elő. Az állasbogarak mindkét hazai faját gyűjtöttük a területen. A futóbogarak esetében a fajok részesedése a teljes hazai futóbogárfaunából (487 faj) 33,68 %, amely a terület kicsinységét figyelembevéve magas fajszámot jelent. A terület kutatottsága becslésszerűen a fajszámra vonatkozóan a 70 %-ot érheti el, így a területen élő teljes futóbogárfauna 230 faj körülire tehető. Az újabb fajokat elsősorban több éves működésű automatikus gyűjtési módszerek (talajcsapdák, fénycsapdák) hozhatnak megfelelő élőhelyen működtetve. Ugyancsak még más fajokat eredményezhetnek a speciális élőhelyeken (elsősorban vizes biotópok partszegélye, főképpen a Duna-part) folyó egyelő gyűjtések is. Az anyag 95 %-a a szerző és Sár József - a Janus Pannonius Múzeum preparátora - közös gyűjtéseiből, valamint talaj- és fénycsapdás gyűjtésekből származik. Az alkalmazott gyűjtési módszerek. Röviden jellemzem az alkalmazott gyűjtési módszereket. Ezek közül leggyakrabban a nedves, tocsogós területeken való taposással, alkalmanként partmosással egybekötött egyelő gyűjtésést alkalmaztuk. Mind a fajszám, mind az egyes fajokon belüli lelőhelyszám tekintetében ez bizonyult a legeredményesebbnek. A késő ősztől kora tavaszig tartó 79
