Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Kevey Balázs és Tóth Imre: A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyesei (Querco robori - Carpinetum) • Hornbeam-oak forests (Querco roborí-Carpinetum) of the Danubian river flats in the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.
2. táblázat. Karakterfajok csoportrészesedése (%) Galio-Urticetea (incl. Calystegietalia sepium, Galio-Alliarion et Calystegion sepium) Epilobietea angustifolii (incl. Epilobietalia et Chamaenerion angustifolii) Querco-Fagea Salicetea purpureae (incl. Salicetalia ршригеае et Salicion albae) Alnetea glutinosae Carpino-Fagetea (incl. Fagetalia) Alno-Padion (incl. Alnion glutinosae-incanae et Ulmion) Carpinion Quercetea pubescenti-petraeae (bel. Omo-Cotinetalia) Egyéb A Béda-Karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyeseinek természetvédelmi kérdései A kutatott terület gyertyános-tölgyesei kis kiterjedésű állományok, természetvédelmi jelentőségük viszont - elsősorban flóra - és vegetációtörténeti szempontból - igen nagy. Állományaiban szórványosan előforduló Carpino-Fagetea (Fagetalia) fajok az i.e. 2500-tól i.e. 800-ig tartó hűvösebb, nedvesebb és kiegyenlítettebb klímájú Bükk I.-kor emlékét őrzik: Corydalis cava, Epipactis microphylla, Galium odoratum, Monotropa hypopitys, Pulmonaria officinalis, Sanicula europaea, Scilla vindobonensis, Viola silvestris. Még jelentősebb egyes szubmediterrán jellegű fajok megjelenése, melyek a Bükk I.-kort megelőző meleg, nedves éghajlatú Tölgy-korból (i.e. 5500-2500) maradhattak fenn: Carpesium abrotanoides, Lonícera caprifolium, Tilia argentea, Vitis silvestris (vö. ZÓLYOMI 1936, 1952, 1953; Soó 1940). A gyertyános-tölgyesekben szórványosan védett növények is előfordulnak: Carpesium abrotanoides, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera longifolia, Epipactis helleborine, Epipactis microphylla, Iris pseudacorus, Lonicera caprifolium, Orchis рифигеа, Platanthera bifolia, Scilla vindobonensis, Vitis silvestris. Ezek védelmét elsősorban a társulás zavartalanságával lehetne biztosítani. A homorúdi "Szállás-erdő" festőién szép gyertyános-tölgyes állományát érdemes volna őserdővé alakítani, vagy legalábbis szálalóerdőként kellene kezelni. Kölkednél a "Felső-Bédai-erdő" gyertyánostölgyesei már kissé degradáltak. Állományaiból jó volna eltávolítani a tájidegen fekete diót (Juglans nigra), majd ezután a természet sorsára bízni. Hasonló a helyzet a dunafalvai "Tiser-erdő"-ben is, melynek legértékesebb részeit (gyertyános-tölgyesek és tölgy-kőris-szil ligeterdők) érdemes volna minél előbb védetté nyilvánítani. 4,2 3,0 22,8 4,7 5,1 9,9 16,3 5,6 10,9 17,5 37
