Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Kevey Balázs és Tóth Imre: A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyesei (Querco robori - Carpinetum) • Hornbeam-oak forests (Querco roborí-Carpinetum) of the Danubian river flats in the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.

Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 6 27-40 Pécs, 1992 A béda-karapancsai Duna-ártér gyertyános-tölgyesei (Querco robori-Carpinetum) KEVEY Balázs - TÓTH Imre KEVEY, Balázs and TÓTH, Imre: Hornbeam-oak forests (Querco robori-Carpinetum) of the Danubian river flats in the Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary. Abstract. Hornbeam-oak forsets became rare in the flatlands of Hungary. This type of forests exist only in three sites of area examined, on humid soil of relative higher levels. They are related to oakash-elm groves (Fraxino pannonicae-Ulmetum). This assotiation is very from the point of view of natural protection. A kutatások előzményei Az erdőtipológiai kutatás hazánkban MAGYAR (1933) munkásságával kezdődött. 1947-ben az ő javaslatára kapta meg a Vallási és Közoktatásügyi Minisztérium kutatói ösztöndiját Tóth Imre erdőmérnök "Az ártéri erdők egyes erdőművelési kérdéseidnek kidolgozására. A téma magába foglalta a termőhelyi viszonyok széleskörű feltárását, a növénytársulások felvételezését, majd az így kapott eredmények segítségével a termőhely és növényzet között fennálló összefüggések megállapítását. Fent nevezett szerző e felméréseket Dunaföldvártól a déli országhatárig terjedő Duna-szakaszon végezte 1948 és 1956 között, s kutatási eredményeit több közleményben ismertette (TÓTH 1948, 1952, 1953, 1957, 1958, 1959; TÓTH - KÁRPÁTI 1959; KÁRPÁTI - TÓTH 1962). Erdőtipológiai kutatásainak publikálása után is közel harminc éven át teljesített szolgálatot a mai Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság működési területén, s ezalatt még részletesebben megismerte az Alsó-Duna-ártér erdeit. Nemcsak a gazdálkodás szempontjából fontos termőhely- és erdőtípusok érdekelték. Figyelme kiterjedt a ritkaságszámba menő, kisebb kiterjedésű, de botanikai értékeket rejtegető erdőfoltokra is. Kevey Balázs botanikus már régebb óta kutatja a síksági gyertyános-tölgyesek társulási viszonyait. Adatkiegészítő kapcsolatfelvétel után közös terepbejárások történtek. így ismerte meg az Alsó-Duna-ártéren a Tóth Imre által mutatott, reliktumszerű gyertyános-tölgyes foltokat. Ezek állományaiban végzett cönológiai felvételezés eredményeinek ismertetésére született meg jelen közlemény. A gyertyános-tölgyesek szerepe az Alföldön A gyertyános-tölgyesek egykor üde talajú termőhelyeken, így elsősorban homokon, és magasabb fekvésű árterületeken, ritkábban löszön az Alföld uralkodó klimaxerdejét képezték. Állományai máig erősen megfogyatkoztak, úgyszólván csak néhány hírmondójuk maradt (Soó 1960). Nagyobb kiterjedésű síksági gyertyános-tölgyesek csak a Bodrogközben (HARGITAI 1939),aBereg-Szatmári-síkon (HARGITAI 1943; SIMON 1950,1952,1957), 27