Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Kevey Balázs, Oroszné Kovács Zsuzsanna, Tóth Imre és Borhidi Attila: Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet flórájához • Data to the flora of Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary • Angaben zur Flora des Landschaftsschutzgebietes Béda-Karapancsa, Süd-Ungarn
A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet védett növényei A régebbi irodalmi forrásmunkák a Mohácsi-sziget környékéről 13 védett növényfajról tesznek említést: Crataegus nigra, Lonicera caprifolium, Nymphoides peltata, Ajuga laxmannii, Digitalis ferruginea, Carpesium abrotanoides, Fritillaria meleagris, Scilla vindobonensis, Leucojum aestivum, Epipactis microphylla, Epipactis helleborine, Platanthera bifolia, Carex strigosa. E növényekből az utóbbi években 12 fajt újra megtaláltunk. Nem került elő az Ajuga laxmannii, bár ennek lelőhelye a tájvédelmi körzeten kívül van. Valószínűleg Mohács és Bár között az ártérrel érintkező löszdombokon élhetett. Itt nem is kerestük, s megléte ma is elképzelhető. A 12 megerősített előfordulású fajból különösen jelentős a fokozottan védett Digitalis ferruginea, valamint a múlt század óta ismét előkerült Fritillaria meleagris. Kutatásaink során a területen további 8 védett növényfajt találtunk, ezek a szakirodalomban eddig nem szerepeltek: Ophioglossum vulgatum, Vitis silvestris, Primula vulgaris, Iris pseudacorus, Cephalanthera damasonium, Cephalanthera longifolia, Epipactis palustris, Orchis purpurea. Ezekkel együtt a Mohácsi-szigeten és közvetlen környékén az elmúlt két évszázadban összesen 21 védett növényfaj került elő. Közülük csak a Digitalis ferruginea áll fokozott védelem alatt. A 21 fajból 2 a tájvédelmi körzet határain kívül él, így a mintegy 200 évvel ezelőtt talált Ajuga laxmannii, valamint a nemrég felfedezett Cephalanthera longifolia. A felsorolt védett fajok közül leginkább veszélyeztetett az az 5 növény, melyek ritkaságuk mellett feltűnően szépek, ezért szinte csábítják a virágszedőket: Digitalis ferruginea, Primula vulgaris, Fritillaria meleagris, Cephalanthera longifolia, Orchis purpurea. A védett növények egy része elég nagy egyedszámban él a területen (Scilla vindobonensis, Leucojum aestivum, Iris pseudacorus, Cephalanthera damasonium, Platanthera bifolia), míg más fajokat nehezebb észrevenni (Epipactis microphylla, Epipactis helleborine), így kevésbé veszélyeztetettek. A Vitis silvestris fákra kapaszkodó idős hajtásait erdészek gyakran a Clematis vitalba-val tévesztik össze, s kivágják. Ilyesmi ellen felvilágosítással és az idősebb példányok megjelölésével lehetne védekezni. Az Ophioglossum vulgatum-пак mindössze egyetlen populációja él a területen. Ezt az erdőrészt a tarvágástól meg kell kímélni, ellenkező esetben a növény kipusztulása könnyen bekövetkezhet. 23
