Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Tóth Sándor: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet zengőlégy faunája (Diptera: Syrphidae) • The hoverfly fauna of the Béda-Karapancsa Nature Conservation Area (Diptera: Syrphidae) • Die Schwebfliegen-Fauna (Diptera: Syrphidae) des Landschaftschutzbezirkes Béda-Karapancsa (Süd-Ungarn).

Tömegrészesedését tekintve első helyen áll az Episyrphus balteatus (15,1%). Az alábbi 10 faj részesedése haladja meg a 2%-ot: Episyrphus balteatus 15,10% Eoseristalis arbustorum 12,93% Sphaerophoria scripta 9,53% Syritta pipién s 8,21% Eristalis tenax 7,54% Syrphus vitripennis 6,42% Pipizella varipes 4,35% Melanostoma mellinum 4,20% Syrphus ribesii 2,29% Metasyrphus corollae 2,26% A felsorolt fajok teszik ki a teljes Syrphidae anyag 72,83 %-át, vagyis tömegrészesedésük alapján ezeknek van a legnagyobb szerepe a tájvédelmi körzet ökoszisztémájának anyagforgalm ában. A tájvédelmi körzet kutatása az onnan kimutatott viszonylag alacsony fajszám ellenére is számos, valamilyen szempont szerint figyelemreméltó zengőlégy előkerülését eredményezte. A legjelentősebb ezek közül a faunára új Merődön triangulum Hurkmanns. A csak a közelmúltban leírt zengőlégy egyik paratipusa éppen a tájvédelmi körzetből származik, közelebbről a Homorúd-gátőrháztól. A fajt a tájvédelmi körzeten kívül hazánkban eddig csak a Tiszánál (Oszlár, Tiszatarján) sikerült megtalálni (az ott gyűjtött példányok adatai azonban még publikálatlanok). A további figyelemreméltó fajok többnyire azért érdekesek, mert a hegyvidéken gyakoriak lehetnek, az alföldön viszont ritkák. A síkságon eddig csak a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetből ismert a Xylota xanthocnema. A következő 5 fajnak egyetlen korábbi síkvidéki adatáról tudtunk, melyet most gyarapít a tájvédelmi körzet: Chrysotoxum verralli, Didea intermedia, Microdon eggeri, Temnostoma bombylans, Xanthogramma laetum. A zengőlegyek imágói szinte kivétel nélkül viráglátogatók, ezért a méhek és a darazsak stb. mellett jelentőségük a megporzásban sem hanyagolható el. Lárváik táplálkozása már nem egyöntetű. A tájvédelmi körzetből kimutatott fajok több mint a fele (53,85%) húsevő (zoofág). Ezek túlnyomó többsége un. afidofág (levéltetű pusztító), mely mind a növénytermesztésben, mind az erdőgazdálkodásban fontos szerepet játszik. E csoport tagja pl. az Episyrphus balteatus, mely a tájvédelmi körzetben gyűjtött zengőlégy anyag kereken 15%-át teszi ki. A 2%-ot meghaladó tömegrészesedésű fajok közül ide tartozik még a Sphaerophoria scripta (9,53%), a Syrphus vitripennis, (6,42%), a Pipizella varipes (4,35%), a Melanostoma mellinum (4,20%), a Syrphus ribesii (2,29%) és a Metasyrphus corollae (2,26%). Viszonylag kicsi (12,09%) a növényevő (fitofág) zengőlegyek részesedése. Ezek lárvái különféle növényekben, gombákban fejlődnek, kivételesen hagymakártevő (Eumerus strigatus) is akad közöttük. Valamennyi ide tartozó faj tömegrészesedése alacsony, a tájvédelmi körzet ökoszisztémájában alárendelt szerepet játszanak. A legmagasabb értékkel (1,24%) képviselt Cheilosia soror lárvája gombákban fejlődik. Végezetül viszonylag magas a korhadékevő (szaprofág) zengőlegyek száma (34,06%). Ezek lárvái a legkülönbözőbb közegekben (korhadék, trágya, víz, iszap stb.) 208