Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Tóth Sándor: Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kétszárnyú faunájának ismeretéhez, I. Fonalascsápúak (Diptera: Nematocera) • Data to the knowledge of the fly fauna of the Béda-Karapancsa Nature Conservation Area, I. (Diptera: Nematocera) • Beiträge zur Kenntnis der Dipteren-Fauna des Landschaftschutzgebietes Béda-Karapancsa (Süd-Ungarn), I. Unterordnung Mücken (Diptera: Nematocera)
Tipula (Lunatipula) lunata Linnaeus, 1758: Főleg sík vidékeken található szórványosan előforduló faj, mely helyenként, így a tájvédelmi körzetben is gyakori. Boki-erdő, 1989. V. 26., 3d 1 ; Boki-gátőrház, 1989. V. 27., 6<? 11$; Hóduna-gátőrház, 1991. V. 22., 2<f 1$; Kormos-erdő, 1991. V. 21., 4<7 29. Nigrotipula nigra Linnaeus, 1758: Elsősorban a sík vidékekre jellemző, megfelelő biotópokban helyenként nagyobb számban: is gyűjthető, fekete színéről könnyen felismerhető lószúnyog. Rendszerint csak erősen nedves, tocsogós helyeken, vizek mellett, vízparti réteken található. A tájvédelmi körzetben sem ritka, bár nagyobb számban való előfordulására számítottunk volna. Boki-gátőrház, 1989. V. 27., 2& 19; Hódunagátőrház, 1991. V. 22., 3<? 1Î; Kormos-erdő, 1990. VIII. 3., \<f 29; Karapancsa, 1990. VIII. 10., 1С; 1991. V. 22., 4<7 3$. Limoniidae - Iszapszúnyogok Magyarország iszapszúnyog-faunáját csak hézagosan ismerjük. Mannheims В. а Természettudományi Múzeum Állattára gyűjteményének feldolgozása kapcsán 90 faj előfordulását mutatta ki (MANNHEIMS 1969). A faunát alkotó fajok tényleges száma azonban ennél jelentősen magasabb is lehet. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet Limoniidae faunája a vártnál jóval szegényesebbnek bizonyult, hiszen a hazai fajok alig 10%-a került elő. Közöttük is dominál az általánosan elterjedt, közönséges Limonia tripunctata, mely a tájvédelmi körzet nedvesebb erdeiben egyes években tömegesen jelentkezik. Ugyanakkor érdekes, hogy a kevés faj között is akad néhány hazai viszonylatban ritkább, említésre méltó iszapszúnyog (pl. Eutonia barbipes, Pedicia rivosa), ezek előkerülése tulajdonképpen meglepetésnek számít. Dicranomyia modesta (Meigen, 1818): Általánosan elterjedt gyakori faj, mely ennek ellenére a tájvédelmi körzetnek csak egy pontján került elő. Boki-gátőrház, 1989. V. 27., 2& 39. Epiphragma ocellaria (Linnaeus, 1761): Főleg hegyvidéki vizek mellett, iszapos helyeken általában mindenhol előfordul. Ennek ellenére aránylag kevés lelőhelyről ismerjük, eddigi adatai elsősorban hegyvidékekről származnak (MANNHEIMS 1969). Jellegzetesen feltűnő foltos szárnyáról könnyen felismerhető. Korábbi alföldi adata Tiszatarjánból származik, ezért a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetből való kimutatása fontos faunisztikai adaléknak tekinthető. Hóduna-gátőrház, 1991. V. 22., 2d" 19; Kölkedi-nagyrét, 1990. VIII. 4., 2d". Pedicia rivosa (Linnaeus, 1758): Az iszapszúnyogok között feltűnően nagy termetű (23-27 mm) és tarka szárnyú állat. Hazánkban meglehetősen szórványos az előfordulása, elsősorban sík vidékeken található. Az idevágó irodalomban (MANNHEIMS 1969) Ágasegyháza, Kám és Oszlár lelőhelyekről szerepel. A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében a Vörös János-séd völgytől (Északi-Bakony) gyűjtött példánya található. Ezért a tájvédelmi körzet egyik jelentős színező elemének bizonyult. Karapancsa, 1991. V. 22., 29. Gonomyia tenella (Meigen, 1818): Szórványos előfordulású, inkább a hegyvidékekre jellemző. A tájvédelmi körzet egyetlen pontján sikerült megfogni. Kölkedi-nagyrét, 1989. IX. 23., Id" 29. Helius longirostris (Meigen, 1818): Az irodalomban (MANNHEIMS 1969) közölt lelóhelyadatai alapján kifejezetten síksági fajnak látszik, melyet azonban mindenütt inkább csak egyesével lehet gyűjteni. Karapancsa, 1991. V. 22., Id 1 . Limnophila pictipennis (Meigen, 1818): Főleg a síkságokon helyenként gyakori. Boki-erdő, 1990. VIII. 4. 2<f 59; Boki-gátőrház, 1989. V. 27., 39; Felső-Béda, 1990. VIII. 4., 1<? 59; Hóduna-gátőrház, 1990. VIII. 3., 29; Karapancsa, 1991. V. 22., 6d- 29. Limnophila punctata (Schrank, 1781): Szórványos előfordulású, helyenként gyakori, a tájvédelmi körzetben sem ritka. Boki-gátőrház, 1989. V. 27., 6<f 79; Hóduna-gátőrház, 1991. V. 22., 2& 19; Karapancsa, 1991. V. 22., 3d 1 79. Limonia bifasciata (Schrank, 1781): Valószínűleg inkább domb- és hegyvidéki ritkább állat, mely azonban szórványosan a síkságon is előfordul. Megtalálták pl. a Barcsi Borókásban (publikálatlan adat). A feltételezést megerősíti a tájvédelmi körzetben, igaz mindössze egy példányban való gyűjtése. Boki-erdő, 1990. VIII. 4., l<f. Limonia tripuctata (Fabricius, 1781): Sík, domb- és hegyvidékeken egyaránt elterjedt, a megfelelően nedves erdei biotópokban sorkszor tömegesen fellépő iszapszúnyog. A síkságon főleg a nagyobb folyók árterének erdeiben gyakori. A tájvédelmi körzetnek is egyik közönséges faja, mely mind a Duna hullámterén, mind a gáton 185
