Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)
Nógrádi Sára és Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet tegzesfaunája (Trichoptera) • The Trichoptera of Béda-Karapancsa nature protection area, South Hungary.
A ritkább vagy szórványos elterjedésű fajok közül néhányat itt megemlítünk. Oxyethiraflavicornis Pict. Első hazai példányát Barcsnál fogtuk (NÓGRÁDI 1985a, 1985b), majd az Északi Középhegységben (NÓGRÁDI és UHERKOVICH 1988). Később újabb helyeken került elő, például az Alföldön is (UHERKOVICH és NÓGRÁDI 1990). Jelenleg 11 hazai lelőhelyét tartjuk számon. A nemzetség másik faja, az O.falcata Morton több hazai elterjedési adattal rendelkezik (3. ábra). Triaenodes bicolor Curt. Országszerte szórványosan elterjedt faj, az utóbbi évtizedben mindössze 40 példánya került elő mintegy 20 lelőhelyről. Növényzettel dúsan benőtt állóvizeket részesít előnyben. A Budzsaki-Duna ugyan ilyen, csak éppen időnként szennyezés érheti vagy pedig az oxigéntartalom vészesen lecsökken, ezért ez a faj itt is igen ritka (4. ábra). Ceraclea senilis Burm. Az előzőnél szélesebb körben elterjedt és valamivel gyakoribb faj, a kézirat lezárásáig 219 példányát tartjuk nyilván 25 lelőhelyről illetve a hálótérkép 22 négyzetéből (5. ábra). Ugyancsak állóvízi tegzes, amely az Alföldön is sokhelyütt előfordul (UHERKOVICH és NÓGRÁDI 1990). Természetvédelem A tájvédelmi körzet vizei - Trichoptera faunájuk alapján - rossz besorolást kaphatnak. A terület, bár vizekben nem szegény, mégis olyan fajszegény tegzesekben, amelyből csakis a fenti következtetész vonhatjuk le. Rendszeresen a Bédai-Duna és a Budzsaki-Óduna tegzes-faunáját vizsgáltuk. Ennek alapján a következő a véleményünk: A Béda-Duna végletekig elszegényedett víz. Eutrofizációja előrehaladott állapotban van, nagy mennyiségű szennyeződés éri, emellett a holtág vízi vegetációja is rossz állapotú. Feltehető, hogy növényevő halfajt is betelepítettek ide, amely a makrofiton vegetációt súlyosan károsítja. így az oxigén-háztartás is felborult. Az itt élő tegzes-fajok száma alacsony. Számos olyan alkalommal voltunk gyűjteni, amikor egyáltalán nem fogtunk tegzest, máskor a fajszám csak 2-5 volt. A fauna mennyiségi elemzése során kitűnt, hogy az Ecnomus tenellus Ramb. itt abszolút domináns faj, más állóvízi fajok alárendelt szerepet játszanak csak. E faj nagy dominancia-értéke a rosszabb állapotú halastavakra jellemző: ahol a növényzet már részben tönkrement, erőteljes mesterséges etetést alkalmaznak és az oxigénháztartás rendszeresen felborul. Eredeti állapotra nyilván nem ilyen volt. Intenzív horgászvízként történő további felhasználása ezt a helyzetet konzerválja. A Budzsaki-Óduna lényegesen jobb állapotú víz. A holtág makrofiton vegetációja nem vagy alig láthatóan károsodott, tegzes-együttesei viszonylag változatosabbak. Azonban itt sincs minden teljesen rendben, amire az rendkívüli tömegű Leptocerus tineiformis Curt, utal (dominanciértéke éves szinten 70,84 %). Más Leptoceridae fajok aránylag kisebb mennyiségben élnek itt (lásd az 1. táblázatot). A víz oldott oxigénmennyisége időnként erősen lecsökken, amiben szerepet játszhat a környező területekről bejutó szervesanyag illetve műtrágya, a túlzottan buja hinárvegetáció. Ez alkalmanként oxigénhiányt okoz. 2 alkalommal megfigyeltünk kisebb halpusztulást is tavasszal, ez pedig mindenképpen figyelmeztető jel. A Budzsaki holtág sikeres megvédése lényegesen egyszerűbb feladat. A szennyvíz illetve trágya, műtrágya bejutását kell megakadályozni, valamint fel kell lépni a mesterséges halasítás ellen. 161
