Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Horvatovich Sándor: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet cincérei (Coleoptera: Cerambycidae) • The Cerambicydae (Coleoptera) of Béda-Karapancsa landscape protection area, South Hungary.

(elsősorban ernyősvirágzatuak, fészkesvirágzatúak és fűfélék) 9 fajnak. Egyetlen faj (Molorchus umbellatarum Schreb.) a cserjeszinthez tartozó rózsafélék elhalt ágaiban fejlődik. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben a cincérek gyűjtését 8 területre lehet csoportosítani. 1. Kölkedi Nagy-rét. Több helyen találtunk előző évben kivágott nyárfatörzsékből nagyobb mennyiséget. Ezeken a helyeken rendszeresen végeztünk egyelő gyűjtéseket. A területen levő kis tavacskák körüli füzeseket is rendszeresen felkerestük cincérgyűjtés céljából. 2. Bok-erdő. Az eredeti tölgy-kőris-szil ligeterdő helyenként eredeti jellegében is megtalálható, ezért itt viszonylag gazdag volt a lombosfákat tápnövényül választó cincérfajok együttese. 3. A böki gátőrház, ahol az egyik szakaszosan működő fénycsapdát üzemeltettük. A fénycsapda vonzásterülete az egyik oldalról tölgy-kőris-szil ligeterdőből, a másik oldalon a védtöltés körüli rendszeresen kaszált rétből állt. 4. Karapancsa település környéke. Az egyik legváltozatosabb, legösszetettebb élőhely, ahol a nagyobb részt az erdők foglalják el, de több kilométer hosszban Duna­holtágak is találhatók itt. Az erdei alaptípus itt is a tölgy-kőris-szil ligeterdő, melyekből néhány helyen "őserdő" jellegű állományok is fennmaradtak. 5. A Karapancsai szivattyútelep környéke, ahol a másik szakaszosan működő fénycsapda állt 1989-ben. A fénycsapda vonzáskörébe elsősorban az Ó-Duna és a Ferenc­csatorna környéki nedves élőhelyek fényre repülő rovarai tartoztak. A mintegy 500 m-re elhelyezkedő nyár és fűzfákkal elegyes tölgy-kőris-szil ligeterdő fényre repülő fajai eléggé gyér számban voltak találhatók a fénycsapda anyagában. 6. Hóduna környéke. Itt az erdők túlnyomórészt majdnem teljesen homogén tölgyesekből állnak és - a mesterségesen csökkentett talajvízszint miatt - sok a kiszáradt fa, az egyébként meglehetősen fiatal életkorú állományban. Az erdők déli szegélye mentén hosszan találunk parlagot, illetve mezőgazdaság által megművelt területet, melyek útjait fasorok és cserjék szegélyezik. 7. Béda-erdő. Néhány pontján találni idős tölgy-kőris-szil ligeterdő marad­ványokat is, melyeket az erdőgazdálkodás még nem alakított át saját elképzelései szerint. Ezen a gyűjtőhelyen szinte alig volt nyílt terület. 8. Lámpázóhely a Béda-erdőben, az egyik holtág közvetlen közelében. Egyetlen alkalommal (1991. VI. 17-én) végzett Uherkovich Ákos és Szabó Márta 125 W-os higanygőzlámpával olyan gyűjtést, melyből a bogáranyagot feldolgozásra megkaptam. Az anyag túlnyomó többségét hárman (Podlussány Attila, Sár József és Horvatovich Sándor) gyűjtötték. A lelőhelyfelsorolásos fajlistában a következő rövidítéseket alkalmaztam: A gyűjtők nevének rövidítése: H = Horvatovich Sándor H-S = Horvatovich Sándor és Sár József P = Podlussány Attila S = Sár József Sz = Szi ráki György T = Tóth Sándor U-SzM = Uherkovich Ákos és Szabó Márta 135

Next

/
Thumbnails
Contents