Uherkovich Ákos: A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet élővilága (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 6., 1992)

Ádám László: A Béda-Karapancsa tájvédelmi körzetben gyűjtött holyvák (Coleoptera: Staphylinidae) • Rove-beetles (Coleoptera: Staphilinidae) collected in the Béda-Karapancsa landscape conservation district (Hungary)

keményfaliget, talajcsapdázás, 1991. XI. 14-1992. III. 21., LI., tölgyes, rostálás, 1989. IV. 19., HS., Bokerdő, kőris-szil liget, rostálás, 1989. IV. 19., HS., tölgyes, rostálás, 1991. XI. 25., SJ.; Mohács, Újmohács, füzes, rostálás, 1991. XI. 14., HS. és SJ. Oxypoda opaca (Gravenhorst, 1802) — Mohács, Újmohács, korhadt fából, 1991. XI. 14., HS. és SJ. Sphenoma abdominale Mannerheim, 1831 — Homorúd, Kormos-erdő, keményfaliget, talajcsapdázás, 1991. XI. 14-1992. III. 21., LI.; Kölked, ligeterdő, rostálás, 1991. XI. 14., HS. és SJ., Béda-erdő, keményfaliget, talajcsapdázás, 1991. XI. 14-1992. III. 21., LI., tölgyes, rostálás, 1989. IV. 9., HS., Bokerdő, kőris-szil liget, rostálás, 1989. IV. 19., HS., tölgyes, rostálás, 1991. XI. 25., SJ. Dévia prospéra (Erichson, 1839) - Mohács, Újmohács, füzes, rostálás, 1991. XI. 14., HS. és SJ. Dexiogyia corticina (Erichson, 1837)— Hercegszántó, Karapancsa, fakéreg alól, 1989. V. IL, HS. ésSJ. Aleochara ripicola Mulsant et Rey, 1874— Hercegszántó, Karapancsa, 1990. IV. 12., HS. Baryodma bipunctata (Olivier, 1795) - Kölked, Forgó, 1989. VI. 27., HS. és SJ. Coprochara bipustulata (Linnaeus, 1761)— Kölked, Forgó, egérfészekből, 1989. VI. 27., HS. és SJ. A tájvédelmi körzet Staphylinidae faunájának jellemzése Hazánkban körülbelül 900 holyvafaj fordul elő, közülük 200-300 általánosan elterjedt és többé-kevésbé gyakori. Ezek közül kerül ki a Béda-Karapancsán gyűjtött holyvák többsége is. Megtalálhatók közöttük a folyóvizek parti zónájának, alacsony árterének jellemző állatai, pl. Troginus despectus, Stenus comma, Nestus buphthalmos, stb. Ezek a fajok a friss vízzel átitatott, nyers, homokos-iszapos áradmányokon élnek. A Chiloporata longitarsis hasonló élőhelyen fordul elő; a párás, csapadékos, mérsékelten hűvös éghajlatot kedveli, az Alföld peremvidékeire a nagyobb folyók mentén a hegy-, illetve a dombvidékről ereszkedik le. A magasabb ártereken - általában a vízpartoktól távolabb, kedvező vízellátású talajokon — mocsarakat, nedves réteket, puhafaligeteket, stb. találunk. Nedvességkedvelő mezei, illetve erdei holyvafajok élnek itt (pl. Olophrum assimile, Arpedium quadrum, Stenus juno, Paederus balcanicus, Lathrobium volgense, Bisnius quisquiliarius, Paragabrius fumarius, P. micans, P. rubripennis, Tachyporus abdominalis, Ilyobates nigricollis, Ocalea badia, stb.). A Paederus balcanicus Alföldünk jellemző holyvafaja, hazánk déli részein (így Béda—Karapancsán is) gyakorinak számít, a hűvösebb éghajlatú tájakon, az ország nyugati és északi részein, illetve a domb- és a hegyvidékeken már csak szórványosan fordul elő. A domb- és hegyvidéki sasos égerligetek jellemző állata a Paragabrius rubripennis, amely az Alföldre, a Chiloporata longitarsis fajhoz hasonlóan, a magasabb régiókból ereszkedik le. Az ármentes magasabb térszíneken tenyésző tölgy-kőris-szil ligetek a terület legértékesebb élőhelyei. Ezeknek a kemény fás ligeterdőknek a holyvafaunája igen változatos. Sajátos közösséget alkotnak itt az általánosan elterjedt erdei fajok (pl. Micropeplus marietti, Anthobium atrocephalum, Rugilus rufipes, Ontholestes haroldi, Allocypus melanarius, Schinomosa eppelsheimiana, Oxypoda acuminata, stb.), a keményfaligetek jellemző holyvái (pl. Medon ferrugineus), valamint a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú tájak (nálunk jobbára a domb- és a hegyvidék) nedves-üde erdeinek egyes jellemző állatai (pl. Gabrius pennatus, G. splendidulus, Abemus chloropterus, Ditropalia obliqua, Liogluta granigera, stb.). Béda-Karapancsán ezekhez még a Dunántúl nedves-üde erdeinek egyes jellemző holyvái is társulnak (pl. Acanthophus laevigatus). 118