Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Merkl O.: Adatok a Barcsi borókás tájvédelmi körzet katicabogár (Coccinellidae) és álböde (Endomychidae) faunájához (Coleoptera).- Data to the coccinellid and endomychid (Coleoptera) fauna of the Barcs Juniper Woodland nature preservation area, Hungary
A Borókás fajegyüttesének egy részét igen tág ökológiai túroképességű, általánosan ismert, nagyon gyakori fajok teszik ki, ilyenek: Adalia bipunctata L., Adonia variegata GZE., Coccinella septempunctata L., Coccinula quatordecimpustulata L., Propylea quatordecimpunctata L., Psyllobora vigintiduopunctata L., Scymnus frontalis F. A tág ökológiai tűrőképesség okozza e fajok széles földrajzi elterjedését is; áreájuk gyakorta az egész palearktikus régiót átfogja, legfeljebb az eurázsiai kontinens távol-keleti partvidékén, Japánban és Koreában hiányoznak. Társuláspreferencia az ilyen fajoknál alig mutatható ki; általában társulásközömbös /ubiquista/ elemeknek tekinthetjük őket. A katicabogarak másik része többé-kevésbé körülhatárolható biotópokhoz kötődik. E kötődés igen eltérő mértékű lehet, de a tájvédelmi körzet fajait figyelembe véve végis célszerű a következő csoportokat elkülöníteni /nem feledve, hogy számos faj több csoportba is elhelyezhető/. 1. Mocsarak, nedves és mezofil rétek fajai. Vizenyős talajú láp- és mocsárrétek növényzetén, vízparti nádasokban tartózkodó fajok: Anisosticta novemdecimguttata L., Coccidula scutellata HENST. Más fajok általában - főleg lárvaállapotban - nedves területeken találhatók, de telelőhelyet vagy táplálékot keresve az imágók szárazabb helyeket is felkeresnek: Hippodamia tredecimpunctata L., Uephus redtenbacheri MULS., Scymnus haemorrhoidalis HRBST. A Subcoccinella vigintiquatuorpunctata L. és a Tytthaspis sedecimpunctata 1. kiszáradó lápréteken, üde réteken él leginkább. 2. Sztyeppterületek fajai. A Borókásból eddig két ilyen faj került elő. Az egyik a szélesebben elterjedt Hyperaspis reppensis HEBST., amely a hegyvidékek déli lejtőin és az alföldi sztyeppeken egyaránt megtalálható; a másik a Hyperaspis erythrocephala F., melynek előfordulása a tájvédelmi körzet homoki gyepjein kapcsolatot mutat a Duna-Tisza-köze homokbuckásaival. 3. Lomboserdők fajai. Általában nagy eltérjedésű fajok, melyek minden lomberdőtípus lombkoronaszintjében előfordulnak: Calvia decemguttata L., Calvia quatuordecomguttata Ъ., Calvia quindecimguttata F., Chilocorus renipustulatus GZE. Egyesek néha fenyőkön is megtalálhatók: Adalia decempunctata- L., Stethórus punctillum WSE. Mások az erdő felnyíló részein /tisztásokon, erdőszéleken/ a fák alsó ágain vagy a gyepszintben élnek: Platynaspis luteorubra GZE., Scymnus ater KUG., Scymnus auritus THBG., Scymnus pallipediformis GÜNTH., Scymnus rubromaculatus GZE., Sçymnus sübvillosus GZE. 4. Vízhez kötött erdők fajai. Hasonlóan az előző csoporthoz, e fajok is a lombkoronaszintben élnek, de csak a láp- és mocsererdőkben vagy patakmenti égeresekben fordulnak elő: Oenopia impustulata Ъ., Sospita vigintiguttata L. Az Oenopia conglobata L. a fűz-nyár ligeterdőkben a leggyakoribb, de más erdőtípusokban is megtalálható. 5. Fenyvesek fajai. Valamennyi csoport közül a tűlevelű erdők faunája határolható körül a legjobban, mivel a tipikus fenyőlakó katicabogarak aohasem, vagy csak kivételesen bukkannak fel lomberdőkben: Anatis ocellata L., Harmónia quadripunctata PONT., Myzia oblongoguttata Ъ., Scymnus nigrinus KUG., Scymnus sutùralis THBG. Az Exochomus quadripustulatus Ъ., bár rendszeresen előfordul lombos fákon is, zömmel a fenyvesekben található. Amint arról már szó volt, a Barcsi borókás Coccinellidáinak faunalistája nem tekinthető teljesnek. Elsősorban a gyűjtők figyelmét gyakran elkerülő apró Scymnus- és Nephus-fajok közül várhatók újabbak, köztük akár különleges ritkaságok is. Mindazonáltal a feltűnő színezetű "hagy" katicabogarak között is vannak 114
