Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)
Iharos Gy.: A Barcsi borókás Tardigrada faunája. - The Tardigrada fauna of the Barcs Juniper Woodland, Hungary
a 24 faj. A tartós szárazság legkárosabban azokra az élőhelyekre hatott, amelyeknek a mikroklímája rendes időjárás esetén nedves vagy erősen párás. Itt élnek a nedvességkedvelő fajok. Mivel a borókás vizsgált területe -ilyen jellegű, az újabban gyűjtött mintákból mindössze 4 szárazságtűrő faj került elő /III. táblázat/. A Tardigradák előfordulása szempontjából nem közömbös az élőhely pH-ja sem: legjobban kedvelik a közömbös vagy gyengén savanyú kémhatású élőhelyeket. Ha megnézzük, hogy milyen mintákban nem találtam medveállatkákat, azt találjuk, hogy: 1. savanyú mohalápokból, 2. savanyú talajon tenyésző mohapárnákból, 3. tőzegmohákbĉl, 4. savanyú erdei avarból é-s 5. savanyú homoktalajból származókból. Ez is egyik oka lehet a faJF^.egénységnek. A második gyűjtésből származó minták megoszlását milyenségük, számuk és pozitív vagy negatív eredményük szerint az I. táblázat tünteti fel. Az eddig talált fajokat összesítve a II. táblázat mutatja. A t a lált Tardigrada fajokat élőhelyük szerint a III. táblázat mutatja be, feltüntetve a gyűjtés évszakjait. A III. táblázat adataiból kiderül, hogy a leggyakrabban talált fajok a Macrobiotus hufelandii, M. richtersi, Hypsibius convergens és H. scoticus. Egyben alátámasztja a már ismert tényt, hogy a medveállatkák szamára a legkedvezőbb időszak a tavasz és az ősz, megfelelő nedvességgel és hőmérsékleti viszonyokkal. A táblázat kimutatja a fajok, megoszlását jellegük szerint is: xerofil 5, eurytop 5, hygrofil 17 és hydrofil 2. A minták 5 zoocönológiai szintből származnak: talaj-, avar-, moha-, gyep- és fatörzs-szintekből. 1. A talajszintből csupán 2 minta állt rendelkezésemre, és csak 1 faj került elő: a Macrobiotus richtersi, mely a vele rokon M. hufelandii fajjal váltják egymást a moha-, avar- és talaj-szintben. 2. Avarszint a mohaszinttel együtt a leggazdagabb medveállatka fajokban. Az avarban 2 réteget különböztetünk meg: egy felsőt, mely ép levelekből áll, és egy alsót, melyet már korhadó és felaprózódott levéltörmelék alkot. Ez már átmenetet alkot a talaj felé. Bőven, átszövik gombafonalak és gazdag moszatokban is. A vastagabb avar alsó rétege az év nagyobb részében nedves, nyirkos; kedvező élőhelye a Tardigradáknak, van benne elég nedvesség és bőven szolgáltat táplálékot az állatkáknak: törmeléket, gombafonalat, moszatokat és baktériumokat. Az-avar felső rétege, legyen az lomblevelű vagy tűlevelű avar, kedvezőtlen, élőhely: gyakran és hamar szárad, táplálék is kevés van benne. Innét ritkán kerülnek elő Tardigradák. Fajokban leggazdagabb a lomblevelű avar, ezekben a mintákban 15 fajt találtam, míg a tűlevelű avarban csak 6 fajt. 3. A mohaszint a gyepszinttel együtt tárgyalható, hiszen összefüggenek és keverednek egymással. Ebből a szintből csak a talajon tenyésző mohapárnákat vizsgálhattam meg a begyűjtött minták alapján. Itt kedvező létfeltételeket találnak a medveállatkák: nedvességet, bőséges táplálékot, melyet a mohakevélkék szolgáltatnak. A belőlük kiszívott sejttartalom a fő táplálék. Ebben a szintben változatosak a mikroklimatikus viszonyok, s ez tükröződik vissza az itt található Tardigrada népesség faji összetételében. Megtalálhatók benne a xerofil', eurytop és hygrofil fajok képviselői. A 21 talajmoha mintában 5 xerofil, 5 eurytop és 11 hygrofil medveállatka fajt találtam. A mohaszintbe sorolhatjuk be a talajon élő zuzmótelepeket, melyeknek eléggé szegényes a Tardigrada népessége, mindössze 3 faj került innét elő. Élőhely szempontjából kedvezőbbek a lomboszuzmók, mint a bokros- vagy kéregzuzmók. Táplálék szempontjából fontos tényező a zuzmó kérgének vastagsága és a sejtek savtartalmának összetétele. 4. Fatörzs-szint. A sűrű erdőkben, amelyekben állandó a levegő páratartalma, a fatörzseken dús moha- és zuzmó-telepek tenyésznek. Ezekben sok medveállatka fajt és nagy egyedsűrűséget találunk. Jóval szegényebbek fajokban a ritkás erdők fatörzsein tenyésző mohok és zuzmók, vagy a magányos fák hasonló telepei. Ezekben szélsőséges mikroklimatikus viszonyok uralkodnak, és ezekhez ? csak a xerofil és eurytop fajok, valamint néhány hygrofil faj tud alkalmazkodni. A III. táblázat adataiból kiolvasható, hogy a fatörzs-szintben talált Tardigrada fajok száma jóval kisebb: 12, mint a talajmohokban. A 12 faj közül 2 xerofil, 3 eurytop és 7 hygrofil. Az egyes cönológiai szintek között nem lehet éles határt vonni, mert ezek fokozatosan átmennek egymásba, gyakran keverednek és mozaikszerűen ismétlődhetnek, pl. avar és mohafoltok egymáson, vagy egymás mellett ismétlődve-. Éppen így a med73