Uherkovich Ákos: A Barcsi borókás élővilága, IV. (Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 5., 1985)

Juhász M. - Szerdahelyi T. - Szollát Gy.: Újabb adatok a Barcsi tájvédelmi körzet flórájához. - New data to the Flora of the Preservation area of Barcs, Hungary

Flóraelemzés A fajlisták összesítése után megvizsgáltuk a tájvédelmi körzet növényeinek flóraelem-eloszlását. E munka során az összesen 673 taxonból nem vettük figyelembe az önálló elterjedési területtel nem rendelkező hibrid eredetű és faj alatti taxonokat, valamint elhagytunk néhány /már emiitett/ bizonytalan' előfordulási adatot. így végül 637 taxon SOÓ /1964-19S0/ által megállapított növényföldrajzi karakterét összesítettük. A flóraelem eloszlás kiszámításakor NÉMETH /1979/ módszerét alkalmaztuk. Itt jegyezzük meg, hogy a fajok egy része esetében az "atlanti" és "mediterrán" areálgeográfiai meghatározások helyett-a szubatlanti és szubmediterrán kifejezés helyesebb volna /BORHIDI A. ex verbis/, a fent említett munkával /NÉMETH 1979/ való összevethetőség érdekében azonban mégsem tértünk el a közös forrás /SOÓ 1964-1980/ terminológiájától. Lévén, hogy táblázatunk kétdimenziós, a hármas karaktereket kénytelenek voltunk egyszerűsíteni, és elhagytuk az areát módosító illetve súlypontozó jellegeket is. A különböző adventiv elemeket a neofiton kategóriába foglaltuk össze. Minden egyes areatípus gyakoriságát a terület összefajszámának ^-ában fejeztük ki, és ezeket az értékeket tartalmazza a táblázat. A gyakorisági értékeket, azaz egy adott areatípus soraiban és oszlopaiban lévő adatokat összegezve jutottunk a táblázat jobb oldalán feltüntetett arányszámokhoz, amelyek az egyes areatípusoknak a terület flórájában való részesedését fejezik ki. Ezen arányszámokat oszlopdiagramban ábrázoltuk /l. ábra/ és egybevetettük Németh Ferencnek a teljes magyar flórára kiszámított flóraelem arányszámaival. Ezt azért tehettük meg, mert a fentemlített elhagyásokat és egyszerűsítéseket is hasonló módon és szellemben végeztük. A magyar flóra és a tájvédelmi körzet flórájának összehasonlíthatóságát, pontosabban a flóraelem összetétel egybevetésének értelmét és az eredmény érvényességét némiképp korlátozza - a tájvédelmi körzet viszonylag magas faj száma ellenére - a két terület között lévő sok nagyságrendnyi különbség. Részben ezért is, csak a jelentősebb eltéréseket tartottuk érdemesnek kiemelni és értelmezni. A tájvédelmi körzet flórájában lényegesen nagyobb a kozmopolita és cirkumpoláris, ennél kisebb mértékben az európai, eurázsiai és szubmediterrán elemek aránya, mint az egész magyar flórában. Ez nagy vonalakban egyrészt a harasztok, a vízi» és általában a nedves élőhelyekhez kötött fajok, valamint a ruderális elemek- viszonylag nagy részesedésével függ össze, másrészt főleg az eurázsiai/mediterrán/, kisebb részben a mediterrán és szubmediterrán elemek nagy számából adódik, ami viszont nem meglepő, hiszen a tájvédelmi körzet a Praeillyricum flóravidékbe tartozik. Az ellenkező előjelű eltérések közül kiemelkedik a kontinentális, a pontusi, valamint a pannóniai és délkelet-európai flóraelemeknek az országoshoz viszonyított kisebb aránya. Ha számszerűen nem is, de az arányokat tekintve szintén igen jelentős különbség adódik az alpin és boreális flóraelemek esetében. A pozitív és negatív irányú eltérések kölcsönösen erősítik egymás jelentéstartalmát. Ez mennyiségileg legpregnánsabban a két legnagyobb részesedésű kategória, a kontinentális és a szubmeditettán elemek vonatkozásában nyilvánul meg. Ismerve a klíma szubmediterrán/-szubatlanti/ jellegét és a növényföldrajzi határokat, a flóraelemzés összahngban van a korábbi adatokkal /cf. BORHIDI 1958/. Érdekes viszont, hogy az atlanti és amfiatlanti flóraelemek részesedése a terület flórájában megegyezik az országos aránnyal. A tájvédelmi körzet területén 46